Fáraszt, hogy mégis hiába ömölt
fejemre a perc lágy, szirupos árja,
a koponyám: kerek, fanyar gyümölcs,
magányom mégis csonthéjába zárja.

Kemény vagyok és omló por vagyok,
nem olvadok és nem köt semmi sem,
ketten vagyunk, mikor magam vagyok,
a lelkem szikla, testem végtelen.

De mindez fáraszt. Indulnék tovább,
Egyiptomba, fürödni, vagy gyereknek,
– csak már az emlék és valami vágy
fogyó türelmem alján felderengtek.

S míg ülök, hűs hajnali ágyamon,
s mint szemem alját kék lepi a házat,
belenyugodni lassan, bágyadón,
majd megtanít a virradó alázat.

Szép hétvégét!

Ahogy a holdsugár világít az éjben, Úgy ragyog a szeretet az ember szívében.Ez a fény vagy bennem, Barátságod csillaga csillog a lelkemben.Szereteted melenget, mint puha takaró, Tévedéseimben Te vagy útmutató.Fájó sebeimre, mit mások feltéptek, Hűs kezed simogatása hozza meg az enyhet.Sóhajaim elcsitítod, könnyem felszárítod, Bánatos arcomra is mosolyt csal mosolyod.Köszönöm, hogy barátom vagy, Segítőm, ha baj van, Hagyd, hogy fényem, - mit te gyújtottál,Áldásként rád szórjam...

Az eper

• Írta: Mosolygó Mária

Hétvégén Gyereknap!

Gyermekünk, unokánk izgatottan, titokban tanulta az anyáknapi verset, itt az alkalom, hogy mi is meglepjük őt egy igazi házi finomsággal. Az eper a tavasz első hazai gyümölcse. Egy éves kor alatt nem adható,de nagyobb gyerekeknek sokféle képpen kínálhatjuk.

A Túróparfé eperrel receptje 6 személyre szól, 25 perc alatt elkészíthető nagyon egyszerű finomság.

A végén pedig nevess ! szép napot kívánok!

Amikor az ember eljut odáig; hogy képes a „szívével gondolkodni és az agyával érezni”, vagyis intellektuális erejét a szeretet szolgálatába állítja, akkor végre tudatos építőjévé válik a kozmosznak. Teremt, mint egykor teremtett..."

Egy halászokból álló társaság pihent egy tengerparti skót fogadóban. Miközben egyikőjük nagy mozdulatokkal gesztikulálva próbálta bemutatni a halat, ami elkerülte horgát, véletlenül kilökte a pincér kezéből a tálcát. A tálcán lévő poharak tartalma a falra fröccsent egy csúfos barna foltot hagyva.

A fogadós nagyot sóhajtott: „Festethetem újra az egész falat!”

„Talán nem lesz rá szükség” – vetette közbe az egyik vendég – „Engedje meg, hogy egy kicsit dolgozzak rajta.”

A férfi ecsetet és olajfestéket vett elő.

   Isten világa csodálatos, teremtése tökéletes. Mi emberek csúfítjuk el,

  tesszük elviselhetetlené világunkat, élőhelyeinket. Amihez csak

hozzáférünk, azt mindent megpróbálunk átalakítani, átformálni, leigázni,

hasznunkra fordítani. Mindent megteszünk azért, hogy bírtokolni,

írányítani tudjuk a természetet, és kihasználni, uralni. A gondozására,

ápolására  nem fordítunk időt, erre már sokszor  "nincs időnk".

Csekő Kató

EGY ŐSZI DÉLUTÁN

Egy őszi hideg szeles késődélután,
Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán.
Magányos volt, s hideg szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette.
Kigyúltak már azt utcai fények,
S erősebben fújtak a fagyos szelek.
Fejét lehajtva, kabátját összehúzta,
Lépteit jobban megszaporázta.

.Kopott vaskapujához érve,
Zsebében kulcsát keresgélte.
Megtalálta, elővette, ám leejtette,
Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye.
S akkor, a kerítése tövében előbújó kisvirágot észre vette.
- mindenhol csak a gazok nőnek- mormogta félhangosan.
A szomszéd kislány rászólt szeretettel nem haragosan,
bácsi kérem, azt a virágot neked én ültettem.