VESZTETT CSATÁK, CSÚFOS FUTÁSOK!
Veszett csaták,csufos futások!
bármerre nézek,mást nem látok.
Miként a sár,amelybe
Követ hajítanak be,
Ugy freccsen szét a harcok mezejéről,
Oh nemzetem képedre a gyalázat,
S a hit már-már sokak szívében gyérül,
Hogy mindörökre jármodat lerázod.
Ki ismer engem csüggedőnek?
Kislelküséggel engemet ki vádol?
De aggodalmak néha rám is jőnek
Most a jövő rejtélyes távlatából,
Jönnek,miként az éji denevérek
S el-elvisítják itten megukat.
Hogy rá szívemben hidegérzést érzek
És lélekzésem szint elakad.
Hazám,hazám,magyar haza,
Elátkozott föld vagy hát?
Ki volt ki így megátkozza?
Hogy rajtad a szabadság
Örökké csak földönfutó legyen,
Ki pillanatra hozzád menekül.
De amint jön,megint megyen,
Elűzik kérlelhetetlenül!
Hányszor kelénk fel három század óta,
Lerázni hősleg a bilincseket!
S kardunk mindig behullt a vérfolyóba,
Mely meghaított keblünkből eredt.
S ájulva amint a földön feküdtünk.
Kacagva tombolt a zsarnok fölöttünk.
Most talpon állunk újólag...
Azért állottunk volna fel,
Hogy újra földhöz sujtsanak?
Nem,nen,most győzni vagy meghalni kell!
Csatára,nemzetem,
Halál vagy győzelem!
Föl,föl, te jobban nem szeretheted
A szép halálnál a csúf életet,
Te inkább sírba fekszel,mint mocsárba...
De aki kész a hős--halálra,
Az diadalmaskodni fog.
Induljatok
Százezrével,miljomával
A szólgaság Egyiptomából
A szabadsági Kánaánba.
Mint Mózes népe hajdanában!
Nekik volt,van nekünk is istenünk,
Ő fog vezetni tűzoszlop képében,
S az ellenség kiomló vére lészen
A vörös tenger,melyen átmegyünk
PETŐFI SÁNDOR 1848,december
Utolsó hozzászólás