Kertész Pálné+ Móri ismerősünk emlékére ,



Kertész Pálné versei.
Móri kantáta

Zengjetek szavak
dicsérjétek Mórt
a Vértes gyöngyszemét!

Zengjétek el, hogy
parkban fák alatt
sárkánnyal küzd
Szent György lovag,
Hogy Bacchus ül
a Táborhegyen,
Ezerjó csillog
serlegében.

Zengjétek el, hogy
évszázadokon
gazdag örökség:
hangyaszorgalom,
és szőlők között
illatos pincék
emelték rangra
a város nevét.

Zengjétek el, hogy
szeretve őrzött
számtalan emlék
idézi múltját.
Jelent és jövőt
művelt ifjúság
kezére bízva
híre fennmarad!

Mór, 1997. október






Móri ballada

Szinte futva jött a Tavasz,
bimbókra lehelt lihegve,
szirmokat festett színesre.

Móri kertek virágai
kinyíltak a szörnyű napra,
megindultak hosszú sorba

Lobogó mécsesek közé
siratni nyolc vérbefagyott
ártatlan halt áldozatot.



Bartók Béla

Mester! Tudom, nem vagyok méltó,
hogy önről írjak,
de tollat, papírt követel
a visszatérő gondolat:

Ha kortársak lehetnénk
tisztelnénk-e, értve zenéjét
- vagy csak halottnak jár dicsőség? -
Egyáltalán Ön hogy fogadná
a sűrű ünnepléseket?
Vagy menekülne szívszorító falak,
idegtépő tömeg gyűrűjéből
friss levegőre, hegyi ösvényekre,
hol csalogat a pásztorfurulya,
szemérmes nők tisztán csengő hangja?

Ön havas csúcsokról, erdők sűrűjéből,
völgyek kunyhóiból verejtékezve
ásta ki az ősi dallamot.
Ránk bízta a kincset, örökséget,
zenében a betlehemi csillagot.
Nemzet Napszámosa! Ezért ünnepelem!

A magányosság virágai (Részletek)

Fehéren fehér:
Karádi rozmaringok közé
Kerek borsókát pergetek.
Kint hull a hó,
Bent hideg a magány,
Társam az emlékezet.

Színes kalocsai:
Könnyű anyagra varázsolom
Pompás kertek, tarka rétek
Csodaszép álomvirágait.
Laza csokorra bontva
Teret hagyok csipke ölelésnek.


Kastélykertben

Már kétszáz éves,
mégis egyre szebb,
fiatalítják
művész mesterek.
Zöld ruhájához
illik az égkék
pavilon kalap,
két divatékszert
-tardosi márványt-
neki csiszoltak.

Fényét emeli
míves pávaház,
látványos revü
szerelmes kedvű
kakas udvarlás.
Tipegve táncol,
tollait rázza,
mint egy óriás
türkiz legyezőt
rezgőn kitárja.

Társalkodója
énekes madár,
itt otthonra lel
a hű galambpár.
Hangosan, vígan
fütyül a fürge
feketerigó.
Csak a harkálynak
nincs ennivaló.
Azért kesereg,
Mert az odvas fa
Egyre kevesebb.

Kedves Kastélykert
élj sokáig még!
Láss ezüst hársat,
mogyoró cserjét.
Élj, mert itt totyog
Tétova gyermek,
mert itt lobognak
ifjú szerelmek,
mert pihentető
árnyas padokon
öregekre vár
csend és nyugalom.

2001. augusztus



Kodály - 1982

"Serkenj fel, kegyes nép!"-
zengtünk a Köröndön
Kodálynak köszöntőt.

Törékeny termetben
óriási szellem.
Szerény, halk hangjára
tisztán emlékezem,
pilleröptű keze
szeme felé rebbent,
fáradtság gyötörte
vagy kéretlen könnycsepp?

Ránk nézett, mint gazda
bevetett földjére:
sarjad-e, felnő-e
a jövő zenéje..


Móri Bornapok

A Vértes tenyerébe simuló
mustillatú város ünnepel,
Szüreti ősz fényeiben ragyog
utcáin hullámzó tömeggel.
Tízezer tő virág ágyásokban,
rózsaszegély Dózsa György úton,
szőlőcímeres zászlók, muskátlik
örvendeznek villanyoszlopon.

Borhoz zene kell, a zenéhez tánc,
nóta is szól, ez az igazi!
Versenyek, vásár és kiállítás
mind hivatott Mórt felmutatni:
kultúrában mily gazdagok vagyunk,
mert őrzünk baráti tüzeket.
Megújult szép városunk így arat
messzire zengő sikereket.

2001. október


Úton

A történelem sodrából
félre állni nem lehet!
Így gondolta bölcs királyunk
és írt új törvényeket.
Iszonyatos vérrel, jajjal
hamvadtak pogány tüzek,
de közös nagy akarattal
ország épült hamu felett.

Ezer év után is, mint rég,
tengernyi a baj, viszály,
dönteni kell, de a döntés
sziklanehéz, szinte fáj.
Holnap kitágul a határ,
tétovázva indulunk,
vezet a fény, reménysugár
hogy gondjainkon túljutunk.

Válasz

A többi Móri költök itt
Schnierer Kitti

HAZA

Haza, az, hol élünk.
Haza, az, mit elvettek tôlünk!
Haza, az, miért sírva könyörögtünk.
Haza, az, mit megtagadtak tôlünk!
A Hazánk neked csak egy csúfos Nemzet,
De nekünk a vérünk folyt érte,
És könnyek áztatta arcokat nézve,
megszakadt a szívünk érte!
Neked csak egy porfészek, de nekünk,
Nekünk az élet!
Ez az, amiért élünk,
Ez az, amit áztatott a vérünk!
Könny, vér, szenvedés,
Ezt adtuk a Honért,
ezért a kicsi, csonka Magyarországért!
Tényi Tamás

AZ ÉLETEM FÁJA

Az életem fája.
Tôle hangos szívem imája.
Szárba szökkent, majd kihajtott,
Szívem is kivirágzott.

Egy kicsiny fa, sok közül,
Nekem mégis ez az egy szolgál örömül.
Hónapról hónapra cseperedik,
Remélem sokáig mellettem növekedik.

Árnyékot ad és támaszt nyújt,
Megvéd a szél akármerrôl is fúj.
Ápolom, gondozgatom Ôt,
Az örömgyümölcsöt termôt.

Hogy is történt ez az eset,
Ami a fával és velem megesett?
Hisz nem esik messze az alma a fájától.
Mit vártam, várok e természeti csodától?

Kis magként robbant be életembe,
S mint szárnyaló madár szívem felcsippentette.
Életem földjében jó mélyen elültettem,
Nap-nap után gondosan figyeltem, öntözgettem.

Idôbe telt, míg gyökeret eresztett,
De vonzerejébôl egy percre sem vesztett.
Félô volt, hogy a mag elsorvad, elhal.
Ám a gyökér növekedni, erôsödni akart.

A türelemnek és a nagy akaratnak hála,
Erôs gyökérzettel rendelkezik mára.
Ez a földben már szerteágazik,
Csodával töltenek el természetes útjaik.

Egyre mélyebben, mélyebbre gyökerezik,
Pillanatok alatt az ember belekeveredik.
Ím hát megvan a biztos alap,
A föld felé vezeti már az áramló akarat.

Egyszer csak elôbúj’ egy kicsiny szár,
A föld felett rá a boldog élet vár.
Örvendek! Nôj, növekedj tovább!
Tényi Tamás

CSAK ÚGY

Határozatlanul, határolt, határ
Képi, képtelenség, képtár.
Szeretve, szeretni, szerelmem,
Kelletlen, kellôen kellemetlen.
Remegve remegek, remélvén
Kellve, kellôen, kellek én.
Választottam, választott, válasza:
- örökös Örökkén! - örökre a szava.
Nyugodtan, nyugtatom, nyugalmam,
Pártatlan párom páratlan.

Í

Válasz

Lepsényi Bálint
SZERETLEK, MÓR
A festôi szépségû Vértes és a Bakony ölén,
Fekszik egy kicsiny város, ott élek én.
Eme kis város neve Mór,
Itt terem csak igazán zamatos bor.
Itt vezetett hadiút Alba Regia és Arrabona között,
Ama idôben itt számos csapat egymással megküzdött.
Itt vívta meg Perczel Mór nagy csatáját,
Ez okozta végül bukását.
A város fôterén a Magyar templom áll,
Tornya messzirôl mindenkit büszkén navigál.
Lehetsz átutazó, új lakó, vagy turista itt,
A templom téged is útbaigazít.
Nem messze áll tôle a Gizella-szobor,
Igazi mûremek.
Kinek keze munkáját dicséri,
Szobrászunk, Nagy Benedek.
Itt van még a Lamberg-kastély,
A kultúrára, mûvészetre vágyóknak
Igazi kis sziget,
Valóságos szentély.
A Láncos-kastélyt régen fôurak lakták.
Itt hoztak nagy döntéseket,
Ma is itt írnak rendeleteket,
Mórt nem csak ezért szeretni lehet.
A fúvószenekar városunk büszkesége,
Acsai karnagy a csapat szíve.
Aki ôket hallgatja,
Megifjodik annak lelke.
A város szíve, a központ,
Mely az idelátogatónak annyi mindent elmond…
A Sors ajándékából itt élek,
Kedves Mór, én így szeretlek

Válasz

úgy látom nincs érzelme hozni a sok képet mert senki nem jelezte hogy kíváncsi rá

Válasz

Mórom megnyílt a Művészeti szabad iskolások bemutatója a városi parkban 80 képem van ha érdekek valakit hozom a többit ha nem megmarad nekem

Válasz