(a fotón a Vértesszentkereszti Bencés Apátság )A Vértes - mint azt sokan tudjuk - bővelkedik látnivalókban. Mostani ajánlónkban két, hozzánk közel lévő kirándulóhelyet, műemléket mutatunk be egy kellemes családi túrára vagy romantikus kirándulásra.
Mai ajánlónkban lévő két úticélunk mindegyike mélyen a Vértes erdejében található, egymástól mindössze néhány kilométerre.
Gerencsérvár
A vár romjai a Vértes nyugati lábánál, az Oroszlány-pusztavámi úttól keletre a Fekete-ér-patak mellett, erdős területen találhatók.
A ma 13x7 méter alapterületű toronyszerű épület 18-29 méter magas volt egykor. Két vagy három emeletes lehetett. Csák Ugrin építtette 1140 körül. Várként emlegetik, valójában középkori főúri lakótorony volt.
A kőből épült vastagfalú torony a várúr családja menedékéül szolgált. A birtokos nemes személyzetének jó része a környező falvakban lakott. Katonaság is szolgált az épületben, melynek falába emeletenként külön külön lezárható lépcsőt építettek. Nevét a körülötte megtelepedő fazekasoktól, a gerencsérektől kapta. Valószínűleg a Vértes legrégebbi építménye: Szombathy Viktor leírása szerint igencsak pezsgő élet volt valaha a falai között.  Első említése 1231-ből való. Csák Miklós, Ugrin érsek testvére, ekkor kelt végrendeletében Lőrincz fiár a hagyja. Két évszázadig volt királyi vadászterület, I. Lajos kedvelt vadászháza, melynek vonzerejét fokozta, a közeli halban gazdag Szépvíz-ér és Fekete-víz. 1346 és 1366 között több okiratot keltezett innen. 1366. december 6-án falai között tanácskoztak egy esetleges török elleni hadjáratról a Velencei Köztársaság követeivel.
A XV. század közepe táján kapta meg a Rozgonyi család, 1446-ban már az övék. 1466-ban várként írtak róla, ekkor - a Rozgonyiak többi dunántúli várához hasonlóan - az Újlakiaké volt. 1490 után Újlaki Lőrinc Bakócz Tamásnak és rokonainak, az Erdődieknek adta át.
A vár későbbi sorsát nem ismerjük. Valószínű, hogy Székesfehérvár, majd Csókakő várának elfoglalása, tehát 1544 után. pusztult el. Ma 2-3 m magas romjai és a vizesárok nyomai még láthatók.
Vértesszentkereszt, bencés apátság
Román kori építészetünk gyöngyszeme az Oroszlány és Pusztavám közötti erdőben megbúvó egykori bencés monostor és templom maradványa.
A XII. századi alapítású kolostort az évszázadok során több rend is birtokolta. A bencések, esetleg a ciszterek és a domonkosok ellentétét bizonyítja több alaprajzi megoldása és a rá vonatkozó írásos adatok. Történetének éppen ez a vonatkozása teszi különlegessé, hiszen a településektől távol álló kolostor többféle szerzetesi koncepció megvalósításának is otthont adott. A török korban elhagyott kolostor jelentős álló romjai ma látványos képet nyújtanak a Vértes erdejében.
A Vértes hegységben elhelyezkedő bencés kolostort 1146 előtt alapította a Csák nemzetség a Szt. Kereszt tiszteletére. Az első kolostor templomát az 1210-es években újjáépítették, ekkor nyerte el ma is látható alakját. A háromhajós templom egyedi vonása, hogy a főszentély háromkarélyos elrendezésű, nyugati homlokzata két tornyos. Elképzelhető, hogy 1210 és 1240 között a ciszter rendhez került a kolostor, de ezt követően a késő-középkorban továbbra is bencés kolostor volt e helyen. A rend számos kolostorához hasonlóan, a XV. század második felében az épületek már rossz állapotban voltak és a szerzetesek nem tudták megújítani kolostorukat. Ezért Mátyás király 1478-ban a hanyatlásnak indult kolostort az obszerváns domonkosoknak adta, akik a birtokukba került kolostorban csak 1505-ben alakították meg konventjüket. Ekkor újabb építkezésekre került sor, elsősorban a kolostor részben. 1541-ig működött ebben a formában.
A kolostor kerengőjének sarkánál kis kápolna állt, amely eredetileg a közeli település plébániatemploma lehetett. Ezt a kis templomot a domonkosok belefoglalták a kolostorukba. A török korban a kolostort elhagyták, jelentős álló romjai azonban napjainkig megmaradtak. Jelentős régészeti ásatás tárta fel a kolostor korábbi maradványait. A műemléki helyreállítás eredményeként látogatható a Vértes erdejében álló látványos templomrom.  (fotó:muemlekem.hu)
Végül engedjen meg a Kedves Olvasó egy személyes vallomást e műemlék kapcsán a szerkesztőtől, aki gyermekkora óta számtalan alkalommal járt már itt, láthatta a romhalmazt, és a felújítást is: nem lehet megunni, mindig tartogat valami újdonságot a látogatónak. Mindenkit megragad, lenyűgöz egyedülálló látványa, romantikája, környezete.
Gerencsérvárral kapcsolatban sajnos ez nem mondható el. Ott csak az elmúlás látszik - de még így is érdemes meglátogatni ! Bízzunk benne, hogy talán /inkább előbb, mint utóbb/ itt is elindulnak a feltárási munkák. KEDVCSINÁLÓ VIDEO Vértesszentkeresztről:
Nyomtatás
|
Kommentáld!