A Vele

Februárban, farsang idején harsány, maskarás turisták ezrei lepik el Velence utcáit és csatornáit. Bár a velencei karneválról már 1094-ben tudósítanak a források, a "karneválok városa" rangot csak a 18. században kapta meg, annak ellenére, hogy az évszázadok során a város tekintélyt parancsoló tengeri hatalom volt és fényes győzelmeit mindig látványos felvonulásokkal ünnepelte meg. Az újkorban már divattá vált a velencei mulatozás az európai arisztokraták körében is, 1869-ben állítólag maga Ferenc József császár is ellátogatott a városba, igaz, inkognitóban. A Velencei Köztársaság bukása után azonban a karneválról is kezdtek megfeledkezni. A hagyományt modern formában a 20. század utolsó negyedében fedezték fel újra, azóta a rendezvény reneszánszát éli, és turisták tízezreit vonzza évről-évre a lagúnák városába. A farsangi ünnepkör időszaka a hagyomány szerint húshagyó csütörtöktől húshagyó keddig tart. A húshagyó csütörtöki ünnepségek eredetileg parádés felvonulással kezdődtek, melyet virágokkal díszített ökrök vezettek fel. Amint a felvonulók elérték a Szent Márk teret, az ökröket a dózse színe előtt egyetlen csapással (!) lefejezték. Az ünnepségsorozat végén - húshagyó kedd éjjel - a velenceiek ismét összegyűltek a város főterén, levették álarcaikat,és kórusban kiáltozva búcsúztak a téltől. Napjainkban a galambröptetés vagy az Angyalok szárnyalása nevű eseménnel indul a karneváli hét. A húshagyó csütörtök utáni vasárnap a San Marco környékét ellepik a külföldi turisták és a jelmezes velenceiek. Az időjárás ugyan még télies, de nem ritka a szikrázó napsütés sem. A karneváli hét nyitányaként az összegyűlt tömeg a galambröptetést várja a Szent Márk-székesegyháznál, a papírból készült madár kisvártatva meg is jelenik az égbolton: egy kábel segítségével eresztik le a harangtoronyból, sűrű konfettizápor közepette. A galambröptetés hagyománya a legrégebbi karneválokig vezethető vissza, ekkoriban egy kötéltáncos sétált végig a Campanile és a Dózse-palota loggiája között kifeszített kötélen. A karnevál és Velence egyik legfőbb szimbóluma a velencei maszk, mely a korábbi évszázadok során a kikötőváros mindennapjainak elválaszthatatlan részévé vált. A jelmezkészítés a legkorábbi időkig nyúlik vissza. A maszkok viselését törvény szabályozta, kezdetben csak az ünnepségek végéig, azaz húshagyó keddig engedélyezték, ezt később meghosszabbították. A legkorábbi törvény, mely Velencében az álarc használatát korlátozta, 1268-ban született. A legfurcsább rendelet, melyet a köztársaság főtanácsa hozott, 1467-ből származik. Ebben megtiltották a férfiaknak, hogy nőnek álcázva magukat belépjenek az apácazárdába. Egy 1502-ben hozott rendelet a pálcát és egyéb fegyvert viselő maskarásokat rendszabályozta. A törvények betartása azonban olyannyira nem működött, hogy ugyanazokat a szabályokat kellett minden évben meghozni, egészen 1789-ig. Napjainkban a mulatság idején bőséges a választék álarcokból és jelmezekből, egy-egy szebb darabért 5-30 eurót kérnek. Aki egy kis egyediségre vágyik, arcára is festethet karneváli álarcot az utcai kozmetikusoknál, hasonló árfekvésben. A káprázatos ruhák viszont az átlag túrista számára szinte megfizethetetlenül drágák.

Velencei maszkok

Arlecchino

Arlecchino (Harlekin) az olasz commedia dell'arte egyik legnépszerűbb és legvidámabb karaktere. Eredetileg foltos-rongyos ruhában ábrázolták, a foltok azonban az évszázadok során színes rombusz-formákká váltak. Maszkja fekete színű, nagy vörös folttal a homlokán, amely egy ronda kelést szimbolizál. Arlecchino testileg rendkívül attraktív, gyors, akrobatikus mutatványokkal szórakoztatja a nagyérdeműt, belső tulajdonságai közül jellemzően  butaságát és mohóságát szokták kiemelni. A commedia dell'arte történeteiben gyakran okoz galibát gazdájának, Colombina iránt érzett szerelmét csak haspóksága és az urától való félelme múlja felül.

Brighella

Brighella a commedia dell'arte egyik leggyakoribb figurája, a történetekben Arlecchino kapzsi és fukar párja. Öltözéke egyszerű, laza fehér munkaruhából és szintén fehér, zöld szegélyű nadrágból áll. Általában szolgaként ábrázolják, de néha megjelenik középosztálybeli szereplőként, például fogadótulajdonosként is. Megrögzött cselszövő, aki minduntalan vágyik a természet feletti hatalomra és persze a pénzre, amelyből számára sose lehet elég.
 

Burattino

Burattino (Pedrolino) ritkábban előforduló, kevésbé jelentős szereplője a komédiáknak. Gyors észjárású, egyszerű földi halandó, aki lehet kocsmáros, fűszeres, vagy bármilyen egyszerű, világi foglalkozású figura. Gyakran ábrázolják szolgai szerepben, de ha épp közemberként van jelen, akkor is jóban van a szolgákkal. Bár a korabeli komédiákban nem tartozott a népszerű karakterek közé, alakja a későbbi századok bábjátékaiban gyakran visszaköszön.

Capitano

Capitano (Capitan Scaramouche) lehet fiatal kalandor, de gyakrabban jelenik meg öreg, hetvenkedő spanyol tengerész tisztként, aki hangzatos történeteket mesél állítólagos hőstetteiről, például arról, hogy egyedül vert meg egy egész seregnyi törököt, majd ezután még a szultán szakállát is letépte. A valóságban azonban az első adandó alkalommal gyáván megfutamodik az ellenség elől. Öltözékéből elmaradhatatlan a köpeny, a jellegzetes tollas kalap, a csizma, oldalán pedig mindig kardot visel. Capitano igazi nagyvilági figura, aki nem veti meg a könnyűvérű nőket sem.

Colombina

Colombina (neve olaszul "kis galambot" jelent, gyakran Arlecchina néven is szerepel) a commedia dell'arte komikus szolgafigurája. Többnyire foltozott, rongyos ruhákban jár, könnyen felismerhető a szeme körüli cifra festésekről, illetve dobjáról, melyet mindig magánál tart. Gyakran vesz részt a Pantalone elleni cselszövésekben és szerelmi konfliktusokban, melyek során leginkább szerelmes úrnőjének segít.

Dottore

Dottore (Il Dottore) rendkívül gazdag főúr, vagy orvos, aki állítása szerint mindenhez jobban ért, mint bárki más, legyen az orvostudomány, jog vagy filozófia. Művelt ember, aki Bolognában tanult. Rendkívül öntelt és nagyszájú, imádja villogtatni tudását, gyakran használ latin és ógörög kifejezéseket. A történetekben leginkább Pantalone mellett szerepel, lehet a barátja és a riválisa is. Dottore alantas viccekkel igyekszik a szebbik nem kegyeit keresni. Általában idős, túlsúlyos emberként jelenik meg a színpadon, aki feleslegesnek tartja, hogy az egészségével törődjön, az italt viszont nem veti meg. Maszkja az egyetlen a Commedia álarcai közül, amely csak a szemet és az orrot fedi. Orra jellegzetesen eltúlzott, hosszú, általában fekete, vagy valamilyen hússzínű árnyalatú. Ruházata általában fekete, néha fehér gallérral. Gyakran visel kalapot és hosszú, begombolható kabátot.

ncei karneválról képek történetek