R A N D E V Ú.
NAGYON MEGHATÓ SZÍVHEZ SZÓLÓ
A történet ismeretlen szerzőtől
származik, az üzenete viszont teljesen
megfogott
"21 év házasság után
a feleségem arra kért, hogy vigyek el egy másik nőt egy
vacsorára és utána
esetleg egy mozira. Majd hozzátette:
"Szeretlek, de tudom, hogy ez a másik nő
is szeret és jól esne neki, ha egy
kis időt együtt töltenétek"
És ez a
bizonyos másik nő, akivel a feleségem kért, hogy randizzak nem más
volt mint
az ÉDESANYÁM, aki már 19 éve özvegy volt, viszont a munkám és a 3
gyerek
miatt ritkábban tudtam látogatni, jóformán csak a nagyon jeles
alkalmakkor.
Még aznap este felhívtam, hogy menjünk el egy vacsorára meg
esetleg egy
moziba utána. "Mi történt, jól vagy, minden rendben?"
kérdezte
aggódva..
Talán nem is csodálom, viszonylag későn este hívtam és
ez a meghívás eléggé
váratlan is volt, mivel ilyen randink soha nem is volt
még.
"Semmi baj nem történt, csak gondoltam jó lenne egyet
vacsorázni,
beszélgetni." válaszoltam. "Csak te és én". Majd egy kis néma
csönd után
rávágta, hogy "Nagyon szeretném, ez nem is kérdés".
Azon a
pénteken ahogy érte mentem, hogy felvegyem a házánál egy kicsit
ideges
voltam, bár láttam rajta, hogy ő is elég izgatott a randi miatt. Az
ajtóban
várt, már a kabátját is magára vette. Még fodrásznál is volt előtte,
a haja
szépen begöndörítve és azt a ruhát viselte, amit a legutolsó
házassági
évfordulójukon vett fel. Úgy mosolygott mint egy angyal. "Mondtam
a
barátnőknek, hogy randink lesz, teljesen odavoltak" szólt egyből, ahogy
beült
az autóba. "Alig várják, hogy meséljek mi volt a találkánkon."
Elmentünk
egy hangulatos kis étterembe, úgy belém karolt mintha csak a First
Lady lett
volna. Éreztem, hogy milyen büszkén állt az oldalamon, mint, ahogy
egy igazi
anyának kell.. Miután leültünk elkezdtem felolvasni a menüt, mivel
nem igazán
látta tisztán az apró betűket.
Ahogy olvastam, nagyjából a felénél felnéztem
és láttam, milyen ámulattal
bámul engem, egy kedves mosollyal az arcán.
"Régebben mindig én olvastam fel
a menüt neked amikor kicsi voltál" mondta
majd a tekintetében látszódott is,
hogy elmerengett ezeken a régi szép
időkön. Nagyon kellemes, jó kis
beszélgetés volt. Lényegében átbeszéltük
kinek mik a jelenlegi dolgai,
élményei stb. tehát jól elnyúlt, sőt
olyannyira, hogy le is késtük a mozit
is. Később, ahogy megérkeztünk a házhoz
ezt mondta: "Mit szólsz egy
következő alkalomhoz, de csakis ha megengeded,
hogy a vendégem légy kisfiam"
mondtam legyen, semmi gond.
"Milyen volt a
randi?" kérdezte a feleségem, mikor hazaértem. "Nagyon jó,
sokkal jobb, mint
amit elképzeltem" válaszoltam neki lelkesen.
Pár nappal később édesanyám
meghalt egy hirtelen szívrohamban. Nem tudtam
semmit tenni, teljesen váratlan
volt, így elbúcsúzni sem volt lehetőségem.
Nem sokkal rá pedig jött egy
boríték, egy előre kifizetett számlával, rajta
az étterem neve, ahol a közös
randink volt, benne egy cetlivel: "Előre
kifizettem a számlát, mert nem
voltam benne biztos, hogy már ott lehetek.
Két főre, egyik a tiéd a másik
pedig a feleségedé. Soha nem fogod megtudni,
milyen fontos volt nekem az az
este! Szeretlek fiam!"
Most már tudom, hogy milyen fontos, hogy kimondjuk:
"Szeretlek" és azt a
másikat akkor szeressük amikor lehet, amikor velünk van.
Semmi más az
életben nincs olyan fontos mint a családunk. Szánjunk rá elég
időt és ezt
akkor tegyük amikor lehet, ne akkor amikor már esetleg
késő"
MEGJEGYZÉS:Régen eltávozott közülünk az Édesanyánk,de még
most is nagyon hiányzik.Egész életében keményen dolgozott,mindene
voltunk a 3 fia.E - történet elolvasása után jött az a gondolatom,sokkal
több törődést,szeretetet kellett volna adnunk,amíg élt!De szívesen
elvinném a legdrágább helyre is,ha tehetném!!! Azt javaslom
aki még megteheti,ne tétovázzon tegye meg!
Kommentáld!