A ginkgófa Kínában őshonos, több ezer évet megérő fa. Különleges levélformája és bámulatos ellenálló képessége régóta foglalkoztatja az emberek fantáziáját. Ázsiában a magját pörkölve vagy forrázva fogyasztják. A néphit szerint serkenti az emésztést, és enyhíti a bor részegítő hatását.

A XIV. századi kínai füvészkönyvek megemlítik a ginkgófát, s a hagyományos hindu gyógyászatban is fontos szerepe van. A levélkivonat hatóanyagai, a terpének és a flavonoidok elsősorban a vérkeringési rendellenességek kezelésében hasznosak.

A ginkgó nemzetség körülbelül 180 millió éve, az alsó jura időszakában alakult ki. Az ősi fajok maradványai Magyarországról a harmadkori rétegekből is előkerültek. A jégkorszak beköszöntével a legtöbb ginkgófaj kipusztult, ezt a sorsot egyedül a Ginkgo biloba kerülte el.
A növény első botanikai leírása E. Kaempfert német orvostól származik 1712-ből. A könyvében ginkgóként szereplő fa nevét vette át Carl Linné is 1771-ben. A nevet többen megkísérelték megváltoztatni, de nem jártak sikerrel. Eredetileg a tiszafafélék közé sorolták, de Hirase 1895-ben megfigyelte, hogy a ginkgó magkezdeményét mozgó hím ivarsejt termékenyíti meg, a tiszafafélék hím ivarsejtje ellenben mozgásképtelen. A ginkgófát ezután önálló rendbe és családba sorolták.

 A ginkgófa robusztos és hosszú élettartamú.

A legrégebbi  példány Kínában található, életkora 1250 évre tehető.

A gyógyító növény

A ginkgófa több mint ötven éve tárgya az úgynevezett in vitro kísérleteknek. A haploid* ginkgó szövettenyészetben a gametofita sejtek* hétszer gyorsabban fejlődnek, mint a rendes sejtek. A fa fontos gyógyászati értékű összetevői a terpénekhez tartozó ginkgolidok, illetve flavonoidok. A levelek hatóanyagai között olyan alifás vegyületek vannak, mint a ginnon, a ginnol, a 2-hexanol és a különféle terpenoidok, például a bilobalid. A levelekből kivont betulaprenolokat a dolicholszintézis alapanyagért használják. Az említett vegyületeknek a ginkgó életfolyamataiban betöltött szerepéről keveset tudunk, bioszintézisüket sem igen tanulmányozták. 
A termés külső, húsos rétegében bőrizgató és bőrgyulladást (ödémát, bőrpírt, viszkető hólyagokat) okozó anyagok vannak. A ginkgómagban levő méregre különösen a csecsemők érzékenyek. A kínai népi gyógyászatban a magokat köptető- és csillapítószerként alkalmazzák. A levelek főzetét asztma elleni inhalációra használják. Kivonatainak gyógyászati jelentősége mostanában növekszik. Gyógytermékek készítésére elsősorban a száraz leveleket használják. Legfontosabb hatóanyagai a flavonoidok (kvertécin, kempferol) és eddig más növényekben nem talált terpének közé tartozó vegyületek. A hatóanyagokat szabadalommal védett, többlépcsős módszerrel feldúsítják, a nemkívánatos alkotókat pedig eltávolítják. Az így készített kivonat a Ginkgo biloba extraktum, a GBE. Ezt a kivonatot tartalmazza két Magyarországon is kapható gyógytermék.