Betegségről árulkodó testjelek a hagyományos kínai orvoslásban
A gyógyítással foglalkozó ősi leírásokban már fellelhetők a hagyományos
kínai orvoslás gyökerei, a betegségek megelőzését szolgáló diagnosztika
az idők során, az egyre szaporodó megfigyelésből magas szintre
finomodott. A gyógyítóknak valamikor nem állt rendelkezésükre semmiféle
orvosi műszer, nem volt laboratóriumuk, csak a betegen látható
fizikális elváltozásokra, valamint a pszichés tényezőkre hagyatkoztak,
ezek alapján állították fel a kórképet. A vizsgálatok során figyelték a
páciens mozgását, bőrének színét, a rajtuk lévő elszíneződéseket, a
szemek kötőhártyájának milyenségét, megmérték a pulzusát, megnézték a
nyelvét, szemrevételezték miként reagál hangra, fényre, milyenek a
reakciói. Képesek voltak a legkisebb elváltozást is észlelni és
felhasználni a bajok megelőzésére. Ugyanis a kínai orvosok valamikor nem
kaptak tiszteletdíjat vizsgálatukért, csak akkor fizettek a páciensek,
ha egészségesek maradtak. A női betegek vizsgálata külön problémát
jelentett, mert ők szemérmességből nem vetkőztek le az orvosuk előtt,
ezért a gyógyászok kizárólag külsőleg vehették szemügyre a lányokat,
asszonyokat. Csak a szabadon hagyott testrészeket, a kezüket,
alkarjukat, fülüket, szemüket vizsgálhatták. Megnézhették továbbá a
szájukat, a fogaikat, a nyelvüket, a bőrüket, olykor a lábukat is, és
arra is figyelemmel voltak, miként viselkednek pácienseik a vizsgálat
alatt, érdeklődhettek az iránt, miről álmodtak, kikérdezhették őket,
hogy milyen ételeket esznek.
A betegségek kézen felfedezhető
árulkodó szimptómáiról részletesen írtam a Kínai kézdiagnosztikai című
könyvemben. Mivel a hagyományos terápiával gyógyító kínai orvosok
nemcsak a kézen fellehető elváltozásokat veszik figyelembe diagnózisuk
felállításánál, hanem a test egyéb jeleit is értékelik, ezért - mintegy
ráadásként - ezekből az ismertető jelzésekből is összegyűjtöttem egy
csokorra valót. A felsorolást ugyanolyan ábécé sorrendben írtam, mint
ahogy az említett könyvemben fellelhető kézszimptómákat összegeztem. A
most leírtak tehát a könyvemben említettekkel együtt értendők.
Éppen ezért most nemcsak a kézdiagnosztikát hagytam el, hanem az egyes
betegségek rövid leírását is, ezúttal kizárólag a test egyéb jeleire
hagyatkozom.
Összeállításomban igyekeztem mellőzni az orvosi
szakkifejezéseket, végig a tömörségre törekedtem, írásomat mindössze
érdekes olvasmánynak, és nem a betegségek megállapítására, főképp nem a
gyógyítására szánom.
Aranyér
Aranyér esetén az
ajkak színe lilás vagy lila foltok találhatók rajtuk, gyakran szorosan
összezáródnak, olykor annyira, hogy a száj vékony vonalként látszódik.
Az aranyeres betegnél a nyitott száj ritkán figyelhető meg. Azoknak,
akiknek a szájuk szorosan össze van csukva, a végbélnyílásuk is szorosan
záródik. Ha a felső ajkat felhajtjuk, a szögletében általában fehér
vagy sárgás színű kinövések figyelhetők meg.
Bronchitis (krónikus)
A krónikus bronchitis esetén a nyelven gyakorta világos színű lepedék
található. Amikor a betegség váladék-felköhögéssel jár, a lepedék
rendszerint vastag és ragacsos. Az akut roham fázisában a nyelv vörös
vagy ciánszínű és fehér vagy nyálkás sárga lepedék borítja. A felső
ajkak széle sötétkék vagy sápadt színű. A gyerekek szemfehérjén egy
szürkéskék árnyék látható. A nyakon az erek kidudorodnak.
Akiknek légzőszerveik gyengén funkcionálnak, az orrlyukaik kiöblösödnek,
általában kis orruk van nagy orrlyukakkal. Az orruk enyhén felhúzott
vagy előreugró vékony izmok láthatók rajtuk.
Cukorbetegség (diabétesz)
A cukorbajosok, vagyis a diabétesz betegek szervezete savas. A
betegségromlás következtében a fájdalmak során az egyik szem - többnyire
a bal - pupillája ferdén, kifelé néz. Az idővel kitágult pupillák,
homályos, gyenge látáshoz vezetnek. A fülcimpák vékonyak és kávészínűek,
gyakran fényes vörösre változnak, hidegben pedig vörös lilává válnak.
A cukorbetegek hajlamosak püffedésre, fekélyesedésre és hámlásra.
Fogaik gyakran lazák, gyakori körükben az ínyfertőzés, valamint a
fejfájás. A diabéteszesek arckifejezése néha zavart, arcszínűk sötét,
időnként vörös foltokkal tarkított, különösen a haj tövében a tarkónál.
Testszaguk fanyar, bántó. A bőrükön sok esetben furunkulusok jelennek
meg, amelyek általában nehezen kúrálhatók. A betegség kezdetén kövér
testalkatúak, a kór előrehaladtával szembetűnően lefogynak, azonban
hasukon megmarad és feltűnően elődomborodik a zsírpárna.
Csecsemőkori alultápláltság (csecsemők hiányos táplálkozásának szindrómája)
A szemek hajszálerei végződésénél az íriszen apró kékes foltok
láthatók. A nyelv olyan foltos, mint egy domborzati térkép, gyakori a
szájgyulladás. A fül középső részén - belül a beleket és a hasüreget
reprezentáló területen - jól kivehetők az erek kontúrjai, míg a hátulján
a gyomornak megfelelő területen kölesszem nagyságú szemcsék láthatók. A
homlok ráncos, a járomcsontok előugranak, a nyak vékony és hosszú,
ezáltal a fej a valóságosnál jóval nagyobbnak látszik. A haj színe
sárgásbarna, ritkás vagy gabonakalászra emlékeztet. A bőr száraz és
hámlik, a csecsemő kinézetre olyan, mint egy szenilis öregember. A
köldök hosszúkás formájú, benne váladék képződik, a has nagy és
előredomborodó, a köldök közelében sárgás színű.
Epehólyag gyulladás és epekő
Azoknak, akiknek, az epeműködése gyengén funkciónál, az arcuk
rendszerint széles, az alsó állkapcsuk kerek, vörös, fényes. A szemek
pupillái közel vannak egymáshoz. Az epeköveseknek a vöröses arcszínűk
jellemzően sötétlilával keveredik.
Aki viszont kolecisztiszben
(epehólyag-gyulladás) betegedett meg, annak általában rövid, széles a
nyaka. Nyelve rózsaszín, vékony fehér lepedékkel, ha viszont a nyelv
oldalsó része skarlátszínű, sárgás vagy fehéren ragacsos rajta a
lepedék, az egyértelműen az epekőre utal. Az epehólyag tágulási és
összehúzódási funkciójának gyengeségét a kilencedik, illetőleg a 4. és
5. mellkasi csigolyák nyomásérzékenysége jelzi.
Gutaütés (agyvérzés és az agy vérellátásának zavara)
Ha egy magas vérnyomású ember mindkét szemének pupillája erősen
kitágult és a kötőhártyán vértolulás észlelhető, amikor ferdén az orra
irányába néz, az az agyvérzés küszöbön álló veszélyét jelzi. Az
agyvérzés után, az agyvérzéssel érintett terület oldalán található szem
nézése lefelé irányul, és ráncok jelennek meg az ellentétes oldalán. A
gutaütést szenvedett ember nyelvtöve szürkésfekete, a nyelvcsúcs kék
színű.
Az agyvérzésre hajlamos vagy agyvérzésen átesett
betegek kétféle alkati típusba sorolhatók. Az egyiket az elhízott has, a
nagyfejűség, hajhullás, kopaszság, kipirult arc, vértolulásos
kötőhártya, továbbá az emelt vállak és a piknikus ujjak jellemzik. Ők
általában 40 vagy 50 éves koruk után hajlamosak a szélhűdésre. A másik
típusról - a hajhullás és a kopaszság mellett - a sovány, szikár
testalkat, a sápadtság és az elmeszesedetten kidudorodó vérerek
árulkodnak. Ezek az emberek rendszerint jó egészségnek örvendenek,
azonban 60 és 70 éves koruk között az agyvérzés veszélyének vannak
kitéve.
Gyomorfekély (peptikus fekély)
Akiknek
a fekélye a gyomor nagy kanyarulatában van, megszokott a fekély
egyidejű megjelenése az ajkak bal sarkában, a szájüreg baloldali
nyálkahártyájában, vagy a nyelv baloldalán. Akiknek viszont a gyomor kis
görbületében keletkezik a fekély, egyidejűleg az ajak jobb sarkában, a
szájüreg jobboldalán figyelhető meg fekélyesedés. A nyombélfekélyesek
nyelve általában világos színű, vékony fehér lepedékkel, míg a
gyomorfekélyesek nyelve vörös, sárga lepedékkel.
A fekélyesek
fogai rendezetlenek, lazák, a gyakran begyulladt íny vöröses, nagyon
érzékeny. Az arcuk többnyire sápadt vagy sárgásfehér fénytelen. A
szemgödrök feltűnően mélyen ülők. Az állkapocs előreugró, a vállak
ferdén állnak, a has kidudorodó, a beteg a bal karját gyakran
hátrateszi, a jobbjával pedig a hasát nyomkodja. A teste többnyire balra
csavarodik vagy dől.
Gyomorhurut (krónikus gasztritisz)
A krónikus gasztritiszes betegnél az új keletű megbetegedés esetén a
nyelv vörös, sárga lepedékkel, a hosszabb ideje betegeskedőnek a nyelve
vékony, világos színű, sárgán lepedékes. A fogak általában aprók, a
fogíny duzzadt, hajlamos a vérzésre. A bal fül felső részének közepén
kinövés látható, ami általában bélhurutos megbetegedésre utal. A kinövés
nagyságából függően meg lehet becsülni, hogy mióta áll fenn, illetve,
meddig fog tartani a betegség.
A szemek pupillái kicsik, a
szemgolyók kifelé irányulnak. Az arcszín halványsárga, különösen a
szájak szélén, az ajkakon és az orrgerincen jellemző ez az elszíneződés.
A gyengén funkcionáló gyomrú beteg alsó állkapcsának sarkai
lekerekítettek. A bélhurutos páciens köldöke kör alakú és a gyomor felé
dől. A test felső része általában keskeny, az alsó viszont széles.
Húgyúti fertőzés és vesegyulladás
A nyelvet általában vékony lepedék borítja. A fülcsigában kidudorodó
véredények vörös vagy kék kontúrja látható. Az ilyen betegek többségének
az arca hosszú és keskeny, a pupilláik - és különösen a szemgolyóik -
közötti távolság nagy.
Az orrhegy és a felső ajak vonala közti
terület vörös elszíneződése akut vesegyulladás hőemelkedéses fázisára
utal, ha az említett rész sárgás, az krónikus vesegyulladásról
árulkodik, a fényes fehér szín pedig a betegség visszatérését jelzi. A
vesegyulladásról gyakran a beteg cipőjének talpa árulkodik. Ha a cipő
sarka viseltes, félrekopott azt jelenti, hogy betegsége a húgyvezetékben
vagy hólyag falában van. Ha a cipő sarka a jobb láb belső oldalán
kopott, az azt jelenti, hogy a betegség a jobboldali húgyvezetéket,
illetve a hólyag jobb oldali falát támadta meg. Ha a talp kopott része a
bal cipő hátsó külső oldalán figyelhető meg, az a bal vese
megbetegedését jelzi. Ha a talp kopott része a jobblábas cipő hátsó,
külső szélén figyelhető meg, akkor a jobb vese a beteg.
Klimaxos panaszok (a menstruáció elmaradása után jelentkező tünetek)
A nyelv vékony és halovány, a textúrája gyakran lila, véraláfutással, a
nyelv hegye pedig vöröses. A fülek csigajárataiban a véredények
kontúrjai kivehetők. Az arcon pigmentáció figyelhető meg, minél
nagyobbak ezek a foltok és minél sötétebb a színűk, annál
határozottabbak a szimptómák. Gyakran a páciens sarokfájásra
panaszkodik, súlyos esetekben sétálni sem tud az illető.
Magas vérnyomás
A nyelv sötétlila színű, a nyelv tövét pedig rendszerint ragacsos sárga
lepedék fedi. Azonban a gyógyszerek hatására - a vérnyomás
stabilizálódása következtében - vékony, fehér lepedék alakulhat ki. A
nyelv alatti vérerek kidomborodnak, a kitágult hajszálerek kékeslila
színűek.
A bal alsó szemhéj puffadtsága baloldali szívkamra
hipertóniát jelez; míg ha az alsó szemhéjak mindkét oldalon
megduzzadtak, az súlyos kóresetről árulkodik, amit gyakran szívtágulás,
vértolulásos kötőhártya és a szem viszketése jellemez. Olykor a
szemfenék és a látóideg bevérzése figyelhető meg. A magas vérnyomásos
betegek szemgolyói nézés közben automatikusan ferdén, befelé tekintenek,
ez a kifejezés gyakran az agyvérzés előjele. Az írisz kapillárisaiban
megfigyelhető vérpangás a magas vérnyomást és az elmeszesedést jelzi.
A homlok közepén ráncok figyelhetők meg, a rajta megjelenő sötétlila
foltok hipertóniát jeleznek, mégpedig súlyos, nehezen gyógyítható
esetről tanúskodnak. A magas vérnyomás e típusa sokszor székrekedéssel
jár együtt.
A fülcimpák kerek formájúak és nagyok, általában
horizontálisan futó bevágás nyomai láthatók rajtuk. A nyakon a verőér
erőteljes pulzálása jól látható, különösen oldalnézetből, szabad szemmel
megfigyelhető.
Májgyulladás (vírusos hepatitisz)
Akut hepatitisz esetén a kezdeti stádiumban a nyelvszövet vörös, fehér
lepedék borítja, mely a nyelv széleinél szembetűnően vörös. A betegség
későbbi stádiumában a nyelven a lepedék sárgává, ragacsossá változik.
Krónikus hepatitisz esetén a lepedék vékony, a nyelv sötétlila színű,
kék vagy zöld színárnyalattal. A májzsugorodás fázisában a nyelv gyakran
halovány sárga, lepedékes, ám az esetek több mint a felében száraz és
vörös, lepedék pedig egyáltalán nincs rajta.
A szem íriszét a
betegség előrehaladtával vérerek borítják. A pupillák kitágultak, a
szemek olyanok, mintha befelé néznének, és olykor - főként a nagyivókra
jellemzően - horizontális véredény fut rajtuk keresztül. Ha ez utóbbi a
jobb szemen figyelhető meg, valamilyen májbetegségről árulkodik, míg a
balon gyomorbajt jelez.
Az arcon - főként az alkoholistákén -
hajszálvékony, pókhálószerű erek jelennek meg. Az alsó állkapcsi gödör
szürke vagy sötétbarna színezetű. A sárgaság stádiumában a nyelv alatti
terület, de különösen a nyelvtő, sárga színűvé válik. Májgyulladással
kapcsolatos lépnagyobbodás esetén a nyelv alatti véna - a vérpangás
következtében - rendszerint megvastagodik, és lila színt vesz fel.
Hepatitisz esetén a felső ajak belső (rejtett) része sötét színű és a
nyelvféken kölesmag méretű fehér szemcsék lehetnek. A felső ajak
belsején megjelenő nagy, barna pigment foltok arra utalnak, hogy a
májgyulladásból nem lesz tökéletes gyógyulás, míg ugyanezen terület
halovány színe és fénytelensége anémiával (vérszegénységgel) tetézett
hepatitiszt jelez.
Májkapuér cirrózis
A nyelv
rendszerint lila vagy sötét színű. A sötétbarna színű nyelv túlzott
alkoholfogyasztásról árulkodik. Akinek a nyelvoldalai vörösek és sárga,
enyhén fehér lepedék van a nyelvén, az sikeresen felépült a cirrózisból;
míg ha a nyelv vörös, ám lepedék nincs rajta, az gyakran
hasvízkór-szövődményt jelez, és kedvezőtlenek kilátásai.
Általában a nyelv alatt visszértágulás figyelhető meg és a nyelvalatti
terület lila színű. Ha a nyelvalatti nyálkahártya a véna közelében
sárgás színűnek látszik, az az epe pangásának a jele. Új vagy régi
bevérzések (hajszálér-repedések) jelenléte ezen a területen májkapuér
hipertenzióját vagy az alsó vénaüreg visszértágulását jelzi és az
emésztő traktus lehetséges vérzésére figyelmeztet.
A felső
ajak belső részén nagy, barna, nyálkás foltok nyomai vannak, míg a kis
véredények feltűnően kidomborodnak. Cirrózis esetén az ajkak többnyire
összehúzódnak, vékonyabbá válnak, a szélük kék és barázdás. Gyakran
kékkórosak, ami a felső ajkon szembetűnőbb. A szájak sarkában általában
lefelé futó ráncok figyelhetők meg.
A fogak gyakran
kilazulnak, ínyvérzés és -duzzadás figyelhető meg. A szem felső vagy
alsó részén szemlencse-albinizmus jelentkezik. A jobb szemen teljesen
keresztülfutó vörös véredény látható és a szemgolyó vibrál.
A
fülek fénytelenek, a fülcimpák összehúzódottak. A jobb fül hátulján egy
kölesszem nagyságú porc-kidudorodás tapintható ki. Az arcszín gyakran
sötét vagy zöldessárga, többnyire tüdőbetegségre emlékeztet, az arcon
hajszálér-pókhálók és papírpénz-ráncok figyelhetők meg. Epepangással
járó betegség esetén a bőr zöldessárga színű, amely különösen az orr és
az ajkak körül feltűnő. Az orrgerinc két oldalán lepkére emlékeztető
formájú barna foltok - ún. pillangófoltok - jelennek meg.
A
májzsugoros beteg végtagjai soványak, a has előredomborodó és a bőr
durva felületű. A férfiak szőrzete ritkul, a here összehúzódott, míg a
nők esetében gyakori a menstruációs zavar és a bőrpigmentáció. Mindkét
nem esetében visszér látható a hasfalon és a köldök szélén.
Meghűlések és influenza
Azok, akik a meghűlést követően belázasodnak, könnyen kikúrálhatók, ha a
nyelvükön nincs lepedék vagy csak vékony lepedék található rajta, míg
ha vastaggá válik, hosszan tartó lesz a betegség. A sárga vagy a
sötétbarna lepedék a bélsár visszatartását, a székrekedést jelzi. Ebben
az esetben a beteg beavatkozást igényel, hogy az ürítés azonnal
meginduljon. Amint a pangó ürülék a bélből kiürül, a nyelvet borító
lepedék eltűnik. A fehér, sárga vagy a barna lepedék egyaránt a belekben
pangó bélsár következménye.
Közönséges meghűlés esetén a
nyelv világos színű, legfeljebb vékony lepedék található rajta. Az
influenza korai stádiumában vagy a lázas periódus kezdetén a nyelv - de
különösen a hegye - vörösnek látszik. A lepedék fehér színű, a
nyelvtőnél vastag vagy ragacsos és fehér vagy sárga. Az influenza
középső szakaszában, amikor a láz nem csillapodik, a nyelv általában
lilává válik, a lepedék színe a fehérből sárgába vált, a nyelvtőnél a
lepedék ragacsos és sárga. Ha az influenza a központi idegrendszerrel
kapcsolatos tüneteket mutat, a beteg nyelve sötétlila színű, melyet
vastag, hófehér levakarhatatlan, vagy vastag, ragacsos és sárga lepedék
borít be teljesen. A lepedék néha barna vagy feketés színre vált.
Az influenza középső és végső fázisában az ajakon herpesz jelenthet
meg. A baloldali ajakszögletben található herpesz gyakran a kisebb
gyomorgörbület, míg a jobboldali ajakszögletben megjelenő herpesz, a
nagyobb gyomorgörbület gyulladásának a kísérő tünete. A felső ajkon
megjelenő herpeszek többnyire vastagbélgyulladás, székrekedés vagy
hasmenés kísérőszimptómái. A felső ajak közepén lévő herpesz a
rendszerint túl erős menstruációt és szabálytalan havi ciklust jelzi.
Vagy a meghűlés medencegyulladást okozott, amely fehéres hüvelyfolyást,
alhasi fájdalmat eredményez.
A szem gyakorta könnyezik és a
kötőhártyán látszódnak a vörös vérerek. A fogíny húsának szélén
található vörös vonal a szervezet C-vitamin hiányára hívja fel a
figyelmet.
Míg meghűlésnél a fülek fehérek és vérpangásra
utaló erek nem látszanak rajtuk, influenza esetén a fül általában vörös,
és ha a közepe táján vörös véredények dudorodnak ki, az annak a jele,
hogy az influenza megtámadta a gyomrot, émelygést, hányást, alhasi
fájdalmakat és hasmenést okozva. Ha a beteg gyerek fültöve kissé meleg,
miközben a fül cimpája hideg, akkor a testhőmérséklete biztosan magasabb
lesz, mint 38 C fok.
Migrén
Általában a
nyelvet vékony, fehér színű lepedék borítja, a nyelv vörös színű és a
szélein vérpangás látható. Az orrgerinc görbülte a migrén helyét jelzi,
akinek balra hajlik, jobboldali migrénre hajlamos, míg a jobbra hajló
orrgerinc baloldali migrént jelez. A szemgolyó jobb felső sarkában apró
erek vörös kontúrjai láthatók. A migrénes beteg arcszíne többnyire
sápadt, fakó, kékes árnyalattal keveredve.
Neurózis
A neurózisra hajlamosak koponyacsontja majdnem akkora, mint az arcuk
fele. A homlokuk széles. A testük szikár, soványnak tűnnek, mivel egy
vékony hosszú törzs végén nagy fej ül. A száj rendszerint csúcsos, nem
harmonizál az arc felső és középső részével, a szemek alatti rész kékes
színű, a szemhéjak enyhén duzzadtak.
A fogak közül sok
kilazult, gyakran érzékeny, vagy begyulladt a fogíny. A nyelv sápadt és
fénytelen fehér lepedékkel, vagy vörös és száraz, lepedék nélkül.
Bizonyos esetekben a kiöltött nyelv enyhén remeg. A szemek fehérjén
vörös vérszálak láthatók, a szemhéjak puffadtak, és azok, akiknek a
szemük kék, vagy a szemsarkaik sötétek, gyakran álmatlanságban
szenvednek.
A szemöldök végei neurózisos férfiaknál egyenesek
és szárazak, míg a női betegek esetében az ilyen szemöldök azt jelzi,
hogy a neurózist abnormális menstruáció súlyosbítja.
Pajzsmirigy-túltengés
A szemgolyók feltűnően kidomborodnak, és az egyik oldalon időnként
pulzáló szemkidülledés figyelhető meg. A szem és a szemhéj közötti rések
szélesek és fényesek, mindkét szem nehezen csukható be tökéletesen.
Annak tulajdoníthatóan, hogy a felső szemhéj hátrahúzódott, a szemgolyók
nehezen forognak, és amikor a szemek felfelé merednek, a homlokbőr sok
esetben nem képes felhúzódni, s ezáltal ún. "albínó szemek" alakulnak ki
a szemgödör alsó részén. A pislogás, hunyorítás csökkentett, az
összetartás nem elégséges.
A nyelv sötétlila és vékony fehér
vagy sárga, ragacsos lepedék borítja. A nyelv alatti véna ugyancsak
sötétlila és megvastagodott. A nyakon érezhetően megnagyobbodott
pajzsmirigy tapintható ki, és a garat is viszonylag nagynak látszik. Az
orrgerinc keskeny és kontrasztban a kidülledő szemekkel, feltűnő
díszharmóniát mutat. A pajzsmirigy túltengéses betegek nagyon lefogynak,
vagy eleve soványak.
Reumaszerű ízületi gyulladás
Az orrnyereg görbült, és tapintás során egyenetlenség érzetét kelti.
Amelyik oldalra hajlik, az ízület deformálódása azon az oldalon a
szembetűnőbb. A fülek, melyeken egyenetlen csomók találhatók, kemények,
nehezen masszírozhatók. Az arc sápadt kék, a kékes szín elsősorban a
száj körül feltűnő. Az arckifejezésen látszik a szenvedés.
Reumás láz
A nyelv vörös, míg egy hosszan tartó betegség esetén lila színű vagy
fénytelen fakó. A nyelv alatti erek erősen megvastagodnak és jól
kivehetők.
Az arc nedves vörösnek néz ki, az arccsont
területek skarlátszínűek. A tartósan betegek orrgerince elferdült, a
gerinc ferdüléséből lehet következtetni arra, hogy a betegség a test
melyik felét érinti súlyosabban. Például, ha az orrgerinc balra ferdül,
akkor a test bal felén található ízületekben akutabbak a fájdalmak, míg
ha jobbra hajlik, akkor fordított a helyzet. Ha az orrgerinc hepehupás,
akkor a betegség valószínűleg a gerincoszlopot támadta meg.
A
fülkagylóban szemcseszerű kinövések tapinthatók ki, melyek nyomásra
érzékenyek. A bal szem alsó szemhéja világoskék és duzzadt, amit
rendszerint a reuma szívbillentyűk elleni támadása előjeleként lehet
értékelni.
A reumára hajlamos emberek gyakran izmos testűek,
az arcuk szögletes alakú, az orruk nem túl nagy, az álluk előreugró, a
homlokuk magas és széles. A test szimmetrikus, a végtagok hosszúak. Az
izmok és a csontok jól fejlettek.
Székrekedés
A székrekedést első pillantásra az arc fokozatos lila elszíneződése és a
felső ajak sárgasága és sápadtsága jelzi. Ha a száj sarkában kölesszem
nagyságú kinövések láthatók, az arra utal, hogy a székrekedés aranyér
kialakulását okozta.
A székrekedés gyakran összehúzza az
ajkakat, ilyenkor a száj egyenes vonal alakot vesz fel. A hosszan
elhúzódó székrekedés az agyműködés gátlását okozhatja, így szédülés,
fejfájás vagy emlékezet-gyengülés következhet be. A homlokon fénytelen
sötét sárga foltok jelenhetnek meg, azonban a székrekedés megszűnésével a
homlok fényessége visszatér.
A jobboldali orrnyálkahártya
viszketése a vékonybél szárazságát, míg a baloldalié a vastagbél száraz
voltát jelzi. Mindkét viszketést a háromosztatú idegnek a megkeményedett
ürülék által kiváltott irritációja okozza.
Az ürülék
stagnálása esetén jellegzetes vastag, sárga vagy sötétbarna lepedék
található a nyelven. Ilyen esetben a stagnáló székletet mielőbb ki kell
üríteni a belekből, és ekkor a nyelvlepedék eltűnik.
A
székrekedésben szenvedő csecsemők és kisgyermekek esetében olykor a
szemöldökök közötti kidomborodó véredények figyelhetők meg. Ez egyúttal a
magzatszurok pangásának is szimptómája az újszülött korban. Az ilyen
csecsemők és kisgyerekek a székrekedés mellett a közönséges meghűlésre
és gyomorrontásra is hajlamosak.
Szívkoszorúér betegségek (angina pectoris és myocardial infarctus)
A nyelven gyakran figyelhető meg vérpangás, amit olykor véraláfutásos
elszíneződés és hajszálvérzés mutat. A nyelv általában lila, de
fényesebb, világosabb színű lehet hosszantartó betegség esetén. A nyelv
alatti erek észrevehetően kidomborodnak.
A felső ajkak belső
része kékes színezetű vagy skarlátvörösnek látszik, az ajkak ciánkékek. A
beteg arca sápadt, fakó vagy ciánkék színű, kinézete fizikai
tevékenység vagy elfáradás után tovább rosszabbodik. Súlyos betegség
esetén az arc puffadtnak látszik, és rossz közérzetet fejez ki.
Az alsó végtagok mellett - elsősorban a szemhéjakon - az arcon is
feltűnő ödéma, vizenyő figyelhető meg. A szemüregeknél található idegek,
amelyek az ember mosolyát szabályozzák, az ödéma szorítása miatt
elveszíthetik funkciójukat, és a betegek képtelenné válnak a
mosolygásra. Még ha jól érzik magukat, akkor sem képesek örömteli
mosolyt varázsolni arcukra.
A szemgolyók nedvesek és
tükörfényesek, ha betegek valamit meg akarnak nézni, a szemüket tágra
nyitják, s közben szemhéjuk mozgása esetlen, nehézkes. Gyakran
összeszorítják a szájukat és ráncok jelennek meg a szemöldökeik között. A
fülcimpákon összevissza futó gyűrődések, néhol hámlások lehetnek.
Tuberkulózis
A nyelv vöröses színű, vékony és halvány lepedék borítja.
Vérszegénységgel komplikált betegség esetén a nyelv rózsaszínű. A felső
ajak belső nyálkahártyáján világos barna folt látható.
A
tuberkulózisos betegeket gyakran halvány és tiszta kötőhártya és hosszú
szempillák jellemzik. C-vitamin hiánya esetén a fogínyen vérzésre utaló
vöröses foltok vagy vonalak láthatók.
A fülek rendszerint
ráncosak és fénytelenek. Az arc általában hosszú és keskeny, a szemek
egymáshoz közel vannak, az áll vékony és keskeny. A feltűnően lila arc
gyenge pulmonális cirkulációt jelez, életveszélyes állapotra utal. A
súlyos tuberkulózisos betegek arca lila nszínű és gyakran rendkívül
sovány, a szemgolyók mélyen ülnek, a szem fehérje tükörfényesen csillog,
a szájuk vörös. Az orr előreugró, vékony izmokkal.
Tüdőgyulladás (pneumococcus pneumonia)
A nyelv szélei vörösek és a nyelvet borító lepedék (melyet nem lehet
levakarni) annyira fehér, hogy olyan benyomást kelt, mintha az egész
nyelvet fehér hóréteg borítaná. Amikor a lepedék sárgává vagy
sötétbarnává színeződik, a nyelv lilára változik, és betegség a tartós
magas lázzal járó fázisába lép. Ez az elszíneződés azt jelzi, hogy az
emésztőcsatornában pangó ürülék van, amit mielőbb kell onnan távolítani.
Az ürülék eltávolítása után a testhőmérséklet lecsökken.
A
fehér, gyulladásos ajkak a magas lázat és a dehidratációt jelzik, míg a
szájfekély (ajakseb) megjelenése a beteg állapotának javulását mutatja.
A tüdőgyulladásos gyerekeknél gyakran figyelhetők meg szürke foltok a
szemfehérjén. A szemgolyók rendszerint kékesfehérek, a magas láz miatt
rajtuk vértolulások fordulhatnak elő. A piros arc a magas láznak
tulajdonítható.
A sokkszerűen fellépő tüdőgyulladásnál az arc
sápadt és kékes színű, szederjes ajkakkal, és a vacogó száj fölötti
részt hideg veríték borítja. Akik állandóan tüdő- és légcső betegségre
hajlamosak, rendszerint gyémánt (rombusz) formájú az arcuk, pofacsontjuk
előreugró, vékony, hosszú gerincoszlop, ferde törzs, vékony mellkas,
keskeny pupillák, tompaszögű állkapocs jellemző rájuk. A
tüdőgyulladásból való felépülést követően az arc kicsivé és hegyessé
válhat, az arci izmok és a zsír elégtelen volta a tüdő működési zavarát
jelezheti. A tüdőgyulladásra hajlamos emberek orra rendszerint kicsi és
hegyes, a kisujjuk szintén kicsi.
Ha a fülek hegye hideg,
miközben a fültövek forróak, azt jelzi, hogy a magas lázat nehéz
lehúzni; azaz, ha a testhőmérséklet időlegesen le is csökken, hamarosan
ismét felszökik.
Tüdőtágulás
A nyelv sötétlila
színű, és fehér vagy sárga nyálkás lepedék boríthatja. A nyelv alatti
véredények megvastagodtak és lila színűek.
Az ilyen betegeknek
gyakran széles arcuk van, s a szemeik egymáshoz közel találhatók (a
köztük lévő távolság kicsiny). Az orruk nagy és az alsó szemhéjuk
duzzadt. Az ajkak sötétlila színűek és normális körülmények között sem
zárhatók teljesen össze.
A nyakon a verőér pulzációja
figyelhető meg. A kulcscsontnál bemélyedés található, mely különösen
feltűnő lélegzetvételnél. A mellkas hordó alakúvá válik, a bordák között
szokatlanul nagy rés figyelhető meg.
Vakbélgyulladás
Vakbélgyulladás esetén a fülnek a fülcsigához tartozó részében a
véredények kék kontúrjai kidomborodnak és olykor a hajszálér-ágaik is
megfigyelhetők.
E betegség gyakoribb a kerek, beesett vállúak
körében. Azok, akik sétálás közben erősen rálépnek a jobb lábfejükre,
hajlamosak a vakbélgyulladásos megbetegedésre. Az ilyen embereknek, ha
egyszer megkapták a vakbélgyulladást, gyakran összehúzódik a jobb lábuk,
ami elviselhetetlen fájdalommal járhat, amikor erővel kinyújtják a
lábukat.
Vérhas (bacilus okozta dizentéria)
Erre az elsősorban nyáron és ősszel jelentkező, ragályos hasmenéssel
járó bélfertőzésre jellemző, hogy a szemek pupillái általában
összeszűkültek, kicsik és rézsútosan kifelé néznek. A kötőhártyán
található hajszálerek végein világoskék foltok figyelhetők meg.
A száj általában száraz, a felső ajkak szélei sötét színűek. A fülek
halványak és ugyancsak száraznak látszódnak. A nyelv sárga vagy
sötétlila színű, gyakran ragacsosan lepedékes. Ha a béltraktusban
gyulladás alakult ki, a nyelv alatti véna, megvastagszik, olyan formájú
lesz, mint egy földigiliszta. Ha egyidejűleg a hajszálerek esernyőszerű
formációt mutatnak, a belek nyálkahártyájának sorvadása
valószínűsíthető.
A krónikus dizentériás betegek arca
hosszúkás és sovány, arcszínűk sápadt, az állaik előugróak, karikás
szemeik mélyen ülnek a medrükben. Arckifejezésük olyan, mint a fekélyes
betegeké. Lábaik vékonyak, hosszúak és szőrtelenek, a bőrük színe kékes,
sötét árnyalatú.
Vérszegénység (anémia)
A
nyelv fakó, elmosódott, halványszínű, vastag és nagy, az oldalain
pontszerű foltokkal. Lassan lehet kiölteni, vékony, fehér lepedék van
rajta, a nyelv alatti ér színe normális, azonban a nyelv alatti rész
egésze sárgás színűnek látszik, olyan mintha egy hártyával lenne
bevonva.
A felső ajak belső nyálkahártyája világosabb színű,
mint a nyelv, mindkét ajak sápadt és a széleik mentén még fehér karima
is kialakul.
A vérszegények álla gyakran vékony és hegyes,
nincs összhangban, arányban az arc felső és alsó részével. Krónikus
vérszegénység esetén az arc egésze általában nagy és széles, az alsó
rész szélesebb, s az áll hirtelen kicsúcsosodik.
A két pupilla
rendszerint nagy távolságra van egymástól, míg az orrtő és a felső ajak
közötti távolság viszont nagyon kicsi. Az arc színe kék, vagy sápadt. A
szem alatt petyhüdt a bőr, beteg benyomását keltve. Az anémia bizonyos
típusaira jellemző a selymes tapintású bőr, a test egyes részein
vérszivárgásra utaló folt van.
Az orr sápadt, míg az élei
élénksárgák. A szemek kötőhártyái haloványak. Gyerekek esetében
kékeszölddé válik, amit általában vashiány okoz. Ha a füleket meggyűrik,
csak hosszú idő után, lassan nyerik vissza eredeti színűket. A
vérszegénység gyakran jár együtt hajhullással, sőt olykor kopaszsággal.
Az anémiás betegek bőre - különösen a térdízületek felett - sokszor
fényes, a szőrtüszők gyengesége következtében a szőrszálaik gyakorta
lekopnak, s a törzsük többnyire fejlettebb, mint a végtagjaik, az izmaik
általában puhák.
Vesegyulladás (glomeruális)
A nyelv rendszerint világos színű, vastag, köv érkés, a fogak lenyomata
meglátszik rajta. A nyelvtőnél fehér vagy halványszürke vékony lepedék
látható. Ha egyidejűleg több belső szerv működése nem megfelelő, a nyelv
viszonylag vörös színű; elhúzódó húgyvérűség esetén a nyelv ciánszerűvé
válik, a lepedék eltűnik róla és nyálhiány lép fel. Ha a nyelvet
kékeslila vagy fekete lepedék fedi, az azt jelenti, hogy a betegségből
nehéz lesz a kigyógyulás. A nyelv alatti véna visszértágulásos és
világos színű. A felső ajak világos színárnyalata anémiával járó
vesegyulladást jelez, míg ha vörös színű, az az íny gyakori vérzésére
utal.
A fülcimpák vékonyak és barnás színűek. A szemek ferdén
befelé néznek, míg a könnyutak a kidudorodó vénák miatt duzzadtak.
Vesebajok esetén a reggeli felkelésnél az arcon vízkór figyelhető meg,
ez azonban délutánra rendszerint eltűnik. A betegség előrehaladtával a
vízkor súlyosabbá válik, fennakad a szempár, a nézés tompa, bárgyú lesz,
vagy bizonyos irányba meredő réveteg a tekintet. A savanyú arckifejezés
jól tükrözi a fájdalmat. Ezenfelül bizonyos esetekben a szemöldökeik
között egymáshoz közel enyhén összetartó, vertikális ráncok kialakulása
lehetséges.
A homlok felső területe a vesével áll
kapcsolatban, krónikus vesegyulladás esetén ez a terület szürke színű, a
haj tövében homályos foltok vannak. Ha a homloknak ez a területe sötét
színű, akkor az áll is ilyen.
Akinek az arca és a teste telt,
és nagy távolságra vannak egymástól a pupillái, az rendszerint
túltápláltság következtében szerezte a vesebajt, mely gyakran magas
vérnyomással jár együtt. A vesebetegek többsége azonban hosszúkás,
keskeny arcú, a szemgolyói távol vannak egymástól.
A
vesegyulladásos beteg bőre gyakran fehér és finom, izzadást követően
viszket. A fejen gyér a hajzat. Séta közben a beteg önkéntelenül előre
dől, míg a derekát hátrafeszíti. A cipő kopásából megállapítható a
gyulladás helye. Akinek a bal cipője hátsó külső éle van jobban lekopva,
annak a baloldali veséjében van a kóros góc, a jobblábas cipő hasonló
kopása esetén ennek pont a fordítottja igaz. A bal- és jobb oldali vese
megbetegedését a megfelelő boka megvastagodása is mutatja.
Vizelési kényszer, ágybavizelés
A szemgolyókat néhol, néhány vékony és kis vörös fonál fedi. A
fülkagylóban több hajszálér kidomborodó kontúrja látszik, a fülek
vékonyak és puhák. Az arc színe gyerekeknél halványsárga, az orr
környékén észrevehetően élénkebb sárga elszíneződés figyelhető meg. A
szemek általában fénytelenek, szomorúak.
Kommentáld!