Barátság -fogadó -alkotások -érdekességek. -tájak-utazások .gasztronómia - népzene .

Barátság -fogadó -alkotások -érdekességek. -tájak-utazások .gasztronómia - népzene . hírei

Dsida Jeno versei

11 éve | [Törölt felhasználó] | 4 hozzászólás

Dsida Jenő versei

Vallomás..

Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre kell
hullanom. Kivüled
semmi sem érdekel.
Kihülhet már a nap,
lehullhat már a hold,
e zengő túlvilág
magába szív, felold.
Édes illatai,
különös fényei
vannak. És szigorú
boldog törvényei.
Mit máshol ketyegő
kis óra méreget,
itt melled dobaja
méri az éveket
s ha szólasz, mindegyik
puhán, révedezőn
ejtett igéd ezüst
virág lesz kék mezőn
és sóhajod a szél,
mely fürtjeimbe kap
és arcod itt a hold
és arcod itt a nap.

Legyen áldott..

Legyen áldott a bánatosan forgó,
kevés jót adó világ
s benne az apró emberhangyák
nyüzsgő céljaikkal.
A folyókban legyen sok a hal,
az erdőkben a vad
s találják meg mások helyettem
az élet békességét.
Legyenek áldottak a nők,
akik a szemembe kacagtak:
Mézes legyen minden csókjuk,
legyenek szép gyermekeik.
S legyenek áldottak a szöszke fiúk,
kik márciusi fényzuhogóban
valami elhagyott mezőn
csontjaimmal játszanak.


	Összefont tenyérrel.. Eget kémlelek néma fellegrésen és szúnyoghadként körül zümmőlyög ravasz talányom: célom, születésem. Varázsigémet balgán kisúgom a hazug arcú, kémlö alkonyatnak - Jaj, ha most ledől széna-trónusom. A hűvös este furcsa, enyhe-kék s felötlik a Császár Szent-Ilonája - (Rémet idézni egy perc is elég.) Hullott rózsák közt botorkáltam térdig s hogy koszorúba fűztem annyi jajt, bolondnak néznek s azt mondják: nem értik. Kifordultak a nappali kaszák. Most csak imásan, összefont tenyérrel könyörgöm ki az éltem igazát. Szél-korbácsával az éjszaka megver: Ne kérdezzed és ne merd panaszolni, hogy miért lettél lélekszemű ember! Felrémlenek most, akiket kivágott velem együtt zord zsákjából egy éjjel és hajdan velem láttak napvilágot: Vad égitestek, kozmikus csirák. Csodáló szemű, szelíd kicsi borjú - hegy tetején kis gyermekláncvirág, a tenger tükrén ezer szürke hab. A khaosz sok-sok tudattalan léte, s tán néhány ember, aki boldogabb. ... A sötétség jó, bársonyszőrű teste feledtetően hozzám dörgölődik, jelenést tár a könyörülő este. Őstragédiám kongófalú boltja szétpárázódik tudatom alá, s meglátom, aki - tán lehettem volna: Hajnalba-borzolt aranyködön át örökszép Nápoly sötétkék egére Vezuv füstöli ákom bákomát, pár csacska kérdést készül odaróni, s a tenger partján - félmeztelenül áll egy koldus, víg, boldog lazzaróni.

Sárba zuhan a nap..

A tegnap is elment, a holnap is elmegy,
az öröm is elment, a bánat is elmegy -
Udvarunkon a cseresznyefa
minden tavasszal kivirágzik.
Csókot is adtam, erőt is adtam.
Sokért cserébe keveset kaptam.
Egy gazdátlan burnusz üget
a forró Szaharán.
Agyvelőt tépnek, ideget falnak
örökös csaták, új forradalmak,
de kedvesem szájszéle égő,
piros, mint a vér.
Harangok szólnak, engem temetnek,
nedves sírokban holtak nevetnek;
bizony mondom, egy szép napon
sárba zuhan a nap.
Apám is meghal, fiam is meghal,
a színek ordító rendje is meghal
s görnyedt háttal a kusza vonalak
értelmét keresem.

Behunyt szemen át..
Álmos vonatok dohognak a ködben,
gomolygó nagy mezőkön.
Régi pogány templomok ajtajában
illatosan csap fel a tömjén.
Pán isten nyomában
borzongva, tülekedve fázik
nagy meztelen sereg.
S az országúti Krisztus sír a kereszten.
A szökőkút csobog a kertben,
elmélkedik a lucfenyő, -
holt levelek közt ringva a tavon
szerelmes párok csónakáznak:
Ruganyos, őszhajú aggastyánok
ifjan kacagnak a szélbe
s csak az lesz öreg, nagyon öreg,
ki megunta az életet.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

"Szeressek mindig,és egyre jobban,
barátot,testvért egyaránt,
s akik nem értik,hadd érezzék benne
az evangélium örök szép szavát."
Kedves Erzsike!Koszonom ezt a gyonyoru szep verset!
Szeretettel udv.Irenke

Előzmény

Válasz

Sályi Tiborné Erzsike üzente 11 éve

Hadd mondjam el ennek a világnak

Hadd zengjen fel szívemből a hála,
hadd dicsérjem csodálatos neved!
Hadd mondjam el ennek a világnak,
hogy te vagy az örök,nagy Szeretet!

Úgy buzogjon lelkem szent forrása,
s ajkamra csaljon tiszta ízű szót,
mint vízesés haragos zúgása,
félelmetes,gyönyörű valót.

Úgy égjen bennem lánggal az a szikra,
mi fenntartja az életemet:
messze lobogással szíveket gyújtson fel,
hogy küldetésemhez méltó,s hív legyek.

Szeressek mindig,és egyre jobban,
barátot,testvért egyaránt,
s akik nem értik,hadd érezzék benne
az evangélium örök szép szavát.

Hadd mondjam el ennek a világnak,
mert az ember gyarló és felejt:
Te akkor is,mindig visszavárod,
ha hívó szavadra eddig nem felelt.

197o.november 19.

Páskulyné Kovács Erzsébet

Válasz

Sályi Tiborné Erzsike üzente 11 éve

Kedves ismeretlen Irénke!

Boldogan olvastam Dsida Jenő verseit! Már azt hittem,hogy csak én szeretem olvasni..

Csodálatos szépek ezek a versek! Köszönöm szépen,hogy olvashattam!

Szeretettel üdvözlöm! Sályiné

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Köszönjük Irénke ajánljuk mindenkinek, mi nem ismertük ezt a vers Írót,vagy nem emlékszünk rá ,

Válasz

Új bejegyzés

Blog szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: