Cukorbeteg lettem, mit tegyek?

Amikor cukorbeteg lesz valaki, az első megrázkódtatás után alkalmazkodni kell az új helyzethez az egész családnak. Ez számos kihívást jelent, többek között változtatni kell étkezésünkön, életritmusunkon, vásárlási szokásainkon. Ezzel kapcsolatban kérdeztük Füzesi Brigittát, a Diab-Pont Kft. alapítóját és vezetőjét.

Hogyan került kapcsolatba a cukorbetegséggel?

Azt mondhatom, hogy sokkszerűen. Fiamnál 15 évesen állapították meg a cukorbetegséget egy sportorvosi vizsgálat alkalmával. Addig semmi jel nem utalt a cukorbetegségére, majd egyszer csak hívott az orvos, hogy 20 fölött van a gyerek cukra, viszi a mentő a kórházba. Még ma is összeszorul a szívem ha rágondolok, pedig ennek már 7 éve.

Milyen változásokkal járt ez a család életében?

Mivel 1-es típusú cukorbeteg, rögtön inzulinra került és szigorú szénhidrát diétát kellett tartania. Megtanultunk szénhidrátot számolni az ételekben, biztosítani kellett, hogy adott időpontokban enni tudjon úgy, hogy mindeközben iskolába járt és tovább sportolt. A férjem, a testvérei, a nagyszülők, a barátok mind részesei voltak és segítették, hogy alkalmazkodjunk a helyzethez. A legkevesebb az volt, hogy száműztük a kristálycukrot és a fehér kenyeret. Minden élelmiszert mérni kellett, állandóan a tápanyagtáblázatokat bújtuk hogy számoljuk a szénhidrátot. És persze mindeközben igyekeztünk mindent megtenni, hogy a lehető legkevésbé érezze, hogy különbözik a testvéreitől, barátaitól.

Mi okozta a legnagyobb problémát?

A legnagyobb problémát a fiam életében éppen ez a különbözőség okozta, hogy nem ehet meg bármit és bármennyit, hogy nem akkor eszik, amikor akar, hanem akkor, amikor elő van írva. Állandóan sonkás-sajtos szendvicset enni még egy felnőtt számára is unalmas, hát még egy gyereknek. Úgyhogy bejártuk az összes bevásárlóközpontot, hogy felderítsük, milyen diabetikus élelmiszerek vannak, csoki, keksz, müzli, lekvár, gyümölcsjoghurt és olyan dolgok, amiket minden gyerek szeret és elég nehéz elvárni, hogy semmi ilyesmit ne egyen, miközben a többiek igen.

És mit tapasztaltak, egyszerűen be lehet ezeket szerezni?

Tulajdonképpen az első tapasztalataink jók voltak. Hozzá kell tennem persze, hogy három nagy bevásárlóközpont is van néhány percnyi távolságra tőlünk és mivel nagy a család, autóval járunk vásárolni. Aztán jöttek a problémák. Amint megszerettünk valamit, megtanultuk, hogy mennyi a szénhidráttartalma és milyen hatással van a vércukorszintre, akkor hosszú időre eltűnt a polcokról, sehol sem lehetett kapni. Volt helyette valami más, amit újra be kellett építeni a diétába, majd azt sem volt elérhető. És ismétlem, mindeközben mi még azon szerencsés kevesek közé tartoztunk, ahol viszonylag könnyen elérhetők ezek a termékek.

Szóval innen jött a Diab-Pont ötlete?

Valójában már korábban megfogalmazódott bennem, még a legelején a tanulás fázisában. Merthogy a cukorbetegséggel való együttélés rengeteg tanulással jár, amiben eléggé magára van utalva az ember. Kaptunk persze diétás oktatást a kórházban, de a legtöbb dolgot magunknak kellett kitapasztalni és megtalálni hozzá az információforrásokat. Sok könyvet elolvastam, de a legtöbb dolgot az interneten keresztül tanultam. Nagyon sok minden csak angolul érhető el, ami nekem nem gond, de sokaknak igen és még ami magyarul van, sokszor az is túlságosan szakmai vagy nem elég gyakorlatias. Azután miközben próbáltuk beszerezni azt a csokiszeletet vagy nápolyit, ami egy hete még mindenhol volt, és felforgattuk az internet összes szegletét, láttuk, hogy milyen sokan vannak hasonló, vagy még sokkal nehezebb helyzetben, mint mi. Szóval mi végigjártunk egy utat, és szerettünk volna a mellettünk és utánunk jövőknek segíteni, megosztani a tapasztalatainkat, hogy nekik ne kelljen mindent elölről kezdeni. De innen még hosszú volt az út a megvalósulásig.