Napi
négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a
gyarapodáshoz” – állította Virginia Satir amerikai pszichológus.
Az
ölelés az egyik legbensőségesebb mozdulat két ember között.
Érzékeltetjük vele a szeretetet, a szerelmet, a barátságot. Szakemberek
állítják, hogy napi húsz másodpercre lenne szükségünk az érzelemdús
szeretgetésből és sokkal boldogabb emberek lehetnénk. Az ölelés
megnyugtat, növeli az önbizalmat, biztonságérzetet ad, hogy van valaki
akire számíthatsz, segít legyőzni a félelmet, erőt ad… Az ölelésben az
egész testünket átjárja egy finom, jóleső érzés, és semmilyen külső
dolog nem kell hozzá, mindig kéznél van.
Teréz
Anya is sokat mondogatta, hogy itt a földön a leggyakoribb probléma a
szeretethiány. Szinte mindenki szenvedett az életében ettől. Küzdünk
ellene, pedig az lenne a legegyszerűbb, ha mi magunk szeretünk, ezáltal
szeretve is leszünk. Itt megint Teréz anya jut eszembe, ahogyan ő
szerette az embereket és soha nem várt viszonzást, de szinte mindenki
rajongott érte.
Kommentáld!