EGY SZÉP TÖRTÉNET.

 Valamikor a Karácsony előtti utolsó napon a
szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat.
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak:

"Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni, és
még annyi más helyre kell mennem. " A Karácsony kezd egyre
idegesítőbbé válni minden egyes évvel. Mennyire szeretnék
csak lefeküdni és átaludni az egészet."

Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra
és el is kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve, hogy a
gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a drága
játékokkal? Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem
egy kisfiút, aki olyan ötéves forma lehetett, egy babát
szorítva a mellkasához. Csak a haját simogatta a babának és
olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú odafordult a mellette
álló idős hölgyhöz:- "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs
elég pénzem, hogy megvegyem ezt a babát?"

Az idős hölgy ezt felelte:

- " Tudod te is: nincs elég pénzed, hogy megvedd
ezt a babát, kedveském."

Aztán megkérte a fiút, hogy várja meg . Hamar el
is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba. Végül
elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni
ezt a babát?

- "Ezt a babát szerette volna a húgom leginkább
és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos
volt benne, hogy a Télapó elhozza neki."

Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is
viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.

- "Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most
van. Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a
húgocskámnak, amikor odamegy."

"A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen. Apa
az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan,
úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."

Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót
magáról, amelyen éppen nevetett.Aztán azt mondta nekem:

- "És még azt is akarom, hogy Anya elvigye neki
ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."
"Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene
elhagynia engem, de apa azt mondja, hogy el kell mennie,
hogy a húgommal legyen.

Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel,
nagyon csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és
kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút:

- "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha
mégis elég?"

Oké - mondta. "Remélem, van elég."

Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy
látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a
babára, még egy kicsivel több is. A fiú ezt mondta:

- "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt."

Aztán rám nézett és hozzátette:

- "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem
aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem
ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak.
Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy
vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már
nem mertem kérni Istentől. De mégis adott nekem eleget, hogy
megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám
szereti ehér rózsát."

Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd
távoztak.

Teljesen más hangulatban fejeztem be a
bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni
a kisfiút a fejemből -

Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két
nappal ezelőttről, amelyik említett egy részeg embert, aki
ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy
kislány volt.

A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus
állapotban van. A családnak el kellett határoznia, hogy
kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását szolgáló gépet,
mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a kómából, amibe
esett.Ez a család lenne a kisfiú családja?

Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval,
megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított,
hogy a fiatalasszony elhunyt . Nem tudtam megállítani
magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a
ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a
látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a
temetés előtt.

Ott feküdt a koporsóban, egy csokor fehér rózsát
tartva a kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt
helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az
életem örökre megváltozott. Az a szeretet, amit ez a kisfiú
érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is
nehéz elképzelnem. És a másodperc törtrésze alatt mindezt
egy részeg ember elvette tőle.

Most két választásod van:

1) Elküldöd az ismerőseidnek ezt az üzenetet

2) Úgy teszel, mintha meg sem
érintette volna a szíved.

Ha úgy döntesz, hogy elküldöd, talán ennek
köszönhetően nem fog valaki részegen vezetni.