A szem tényleg a lélek tükre, bármennyire is közhellyé vált már ez a mondat, érdemes a témának apró figyelmet szentelnünk. A kutatók megállapították, hogy a szem és a személyiség között létezik kapcsolat, hisz ugyanazok a gének a felelősek az írisz fejlődéséért, mint az agy homloklebenyének kialakulásáért, mely befolyással bír a személyiségre. Ezenkívül számos kutatás bizonyítja, amely a szem mozgását vizsgálta, hogy az emberek szinte képtelenek úgy hazudni, hogy erről a szemük ne árulkodna, az, ahogyan néznek és mozog a szemük. Azonban ez nem csak a szemre igaz.

Érdekes megfigyelni az embereket, miként reagálnak, amikor nyilvánvalóan megpróbálnak valamit titokban tartani.. Úgy tűnik belül tisztában vannak vele, hogy testbeszédük, arcuk és szemük folyamatosan meséli az igazságot, teljesen mindegy, hogy mit mondanak. Még akkor is így van ez, sőt talán leginkább, amikor rezzenéstelen arccal és szemmel vannak mellettünk, és netalán nem mondanak semmit. Ha sokat figyelünk meg embereket, akikről később tudjuk meg, miként gondolkodtak az adott pillanatban , az segít bővíteni ez irányú ismereteinket. Mert akkor tudjuk, hogy az emberi test folyton mesél, amikor száj abbahagyja vagy el sem kezdi a történetet. Akkor az apró kézmozdulatok, a következő, már teljesen másról szóló mondat hangsúlya, egy mozdulat vagy bármi más mozgás is rengeteget elárul. Úgy tűnik erre vonatkozóan a nők sokkal nagyobb érzékkel rendelkeznek vagy sokkal inkább szeretik használni ezt a képességüket. Aki házasságban él vagy volt már nővel tartós kapcsolata, az biztosan hallott már a nőtől olyan kijelentéseket, hogy „tudom, hogy tetszel annak a nőnek, láttam rajta”. Vagy „úgy nézett rád” és még sorolhatnánk az élet ezen speciális esetének. És, amiként a nő idősödik nagymesteri szintre fejleszti ezt a megfigyelő képességét J

Alapvetően kijelenthetjük tehát, hogy nem csak a szem, de az egész test és annak egész kifejezésmódja folyamatosan árulkodik rólunk, néha bármennyire is nem szeretnénk feltárni amit tudunk vagy amit érzünk. Mondhatjuk: folyamatosan beszélünk, ha akarunk, ha sem, legfeljebb nem a szánkkal