A SVÉDASZTAL TÖRTÉNETE

Svédasztalos reggeli egy szállodában, svédasztalos rendszer egy étteremben, svédasztalos vacsora egy esküvőn – gyakran halljuk ezt a kifejezést, mégis
kevesen tudják, hogy e rendkívül népszerű kínálási forma gyökerei egészen a XVIII. század elejére nyúlnak vissza.

Az állófogadások kötelező elemévé vált svédasztal fogalmát napjainkban már mindenki ismeri. E kínálási mód eredeti elnevezése („smörgas bröd”) vajas kenyeret jelent, és Magyarországon kívül mindenhol büféasztalnak vagy egyszerűen csak büfének hívják. Mi vagyunk az egyetlen nép, mely ezt a kifejezést használja az ételekkel-italokkal megrakott asztal megnevezésekor.

Mint a neve is mutatja, a svédasztal eredetét az északi népeknél érdemes keresnünk. A skandinávoknál ugyanis arisztokrata körökben igen kedvelt volt a vacsorát megelőző „aquavit buffet”, mely az élet vizének, azaz a különböző gyümölcsökből készített pálinkáknak való hódolattal indult. Az „aquavit buffet” tekinthető az állófogadás ősének is, mert akkoriban még nem igazán tudtak lapra szerelhető székeket összeállítani, így ezek az ünnepségek mentesek
voltak mindenféle ülőalkalmatosságtól. A svédasztalon csak olyan ételeket tálaltak, amelyek elfogyasztásához csak villa vagy kanál kellett, a kést száműzték.

A terítéken megtalálható volt a halak, rákok és kagylók nagy választéka, mint például pácolt hering, lazac, kaviár, garnélarák és osztriga. A legkülönbözőbb kenyerek,vajak, sajtok és saláták sem maradhattak le a svédasztalról, de természetesen nem volt hiány desszertként a kuglófokból, dzsemekből, kompótokból, gyümölcssalátákból, süteményekből és tortákból sem.

Később aztán a büféasztal elterjedt tálalási szokás lett a nagy paraszti lakomákon is, de még a királyi udvarban és a parlamentben is. Ha hosszúra nyúlt az este, a svédasztalok kínálatai meleg ételekkel is gazdagodtak. Ezek lehettek frissensült húsok és zöldségek, svéd húsgolyók, mini kolbászok, marha fasírt, hagymás-burgonyás köretekkel tálalva. Az ételekhez leginkább sört, bort és vizet fogyasztottak, de a fűszerezett "aquavit" pálinkát sem vetették meg.

A XX. század derekán hazautazó magyar diplomaták honosították meg a „svédasztal” kifejezést országunkban, akik ezzel a kiszolgálási móddal már a modern családoknál is találkozhattak, hiszen a Skandináviában élő háziasszonyok előszeretettel készítenek el előre minden étket, és terítenek ilyen formában különböző időpontokban hazatérő családtagjaiknak. A svéd családoknál még ma is az a szokás, hogy a ház háziasszonya az összes ételt előre elkészíti és este kirakja őket egy asztalra, amiről a család tagjai kedvük szerint falatozgathatnak.