A  „HONTALANSÁG   HITVALLÁSA”

Őszinte beszélgetés Mihályfalvi Jánossal

Nemrég rám talált Mihályfalvi János /azaz „Mihi ”/: IGAZSÁG című honlapja. Hogy micsoda ereje, hatása van, azt bizonyíthatná az előtte eltöltött óráim száma is. Ez a http://magyarigazsag.euroweb4you.eu/ című honlap egy hatalmas mű, egy csodálatosan megkomponált alkotás a magyarság igaz múltjáról, jelenéről. Érdekelni kezdett az alkotója, az ember….

- „Fél világot is befuthatod/ más ember földjén testvértelen leszel/ S elfúj a szél, mint őszi lombot,/Ha nemzetedről megfeledkezel.”- hallható honlapján Wass Albert verse. Ön 1988-ban elment a messzi, Svédországba, és nemzetéről nem feledkezett meg. Miért és hogyan távozott?

-Miért? Mert fájt minden. A negyvennégy év igazságtalanság, a kiábrándulás, a kilátástalanság és a dac. A „DAC”, igen ez volt ennek az elkeseredett lépésnek a fõ oka.. 1968 óta próbálkoztunk útlevélkérelemmel, de mindhiába. Elkeseredésemben elindultam, hogy feltérképezzem a déli határt, azzal a szándékkal, hogy Jugoszlávián keresztül „nyugatra” szökünk. Sajnos elfogtak és tiltott határátlépésért elítéltek. Három évre felfüggesztett börtönt kaptam. Ezután már soha nem kaptam útlevelet, még szocialista országba sem, és a hatalom „megkülönböztetett” figyelemmel kísérte a további életem. Volt ideje rám a rendőrségnek. Miközben az illetékes elvtárs a rendőrkapitányságon a vörös csillagra mutatva közölte velem: „Amíg az a csillag ott lesz az épület tetején, útlevelet, nem kap!” 1987. év végen jött egy új rendelet, hogy minden magyar állampolgárnak jár az útlevél. Bár a csillag még ott volt!  Megkértem, megadták.Mindent hagyva 44 évesen, becsaptam a kaput magam mögött. /Akkor úgy hittem, hogy örökre becsuktam, hisz annyira elég volt./ Nem sejtettem, hogy a haza ennyi mindent jelent majd nekem Magyarországtól távol.Igazán csak itt éreztem a HAZÁM hiányát és a vágyódást a szeretett HAZA után. Minden ember szerintem, csak akkor érez igaz hazaszeretetet, ha távol van tőle. Még azok is jobban érzik ezt, akik nem ilyen kényszerű, vagy akár önkéntes száműzetésben élnek ma, távol a HAZÁTÓL.

Húsz éve történt és soha nem felejtem el azt a napot. Gyönyörű szikrázó napfényben érkeztünk Sopronba. A maradék kis magyar forintunkat még feladtuk postán a „Mamának”, Kaposvárra, nehogy baj legyen a határon. Mert akkoriban csak az engedélyezett valutát vihettük külföldre. Én nem akartam problémát. Átértve a határon és egy pillanatra megálltunk a kis „Skodával”. Öt bőrönd a tetején… Még egyszer visszanéztünk az elhagyott hazára. Azóta számtalanszor jelenik meg ez a kép előttem. Nem akarom dramatizálni a dolgokat, de ezt ott, és akkor nem is éreztük dramatikusnak. Inkább valami más érzés volt ez. Szabadság és a megkönnyebbülés érzése. Ma sokkal fájdalmasabban élem meg ezeket az emlékeket.

-"Bús vállunkon nyűtt tarisznya/ nyűtt lábunkon ócska csizma/ fel is út, le is út/ idegenbe visz az út..."-énekli a Konkoly együttes Wass Albert Kivándorlók dala című versét. Hogyan élték meg Önök ezt a kivándorlást?

-Akkor és ott ez nem volt ennyire tragikus. De egyszerű sem. Vándorlás a táborokba, ahova éppen küldtek bennünket… Különféle emberek és népek… Valóban és igazán itt éltem együtt különböző népekkel. Itt éreztem azt először, hogy milyen a hontalanság. Mikor van ugyan a fejem fölött fedél és van mit enni, de valami nagyon-nagyon hiányzik! Itt még nem a HAZA, hanem az OTTHON. Nehéz ezt elmondani…  Ez nagyon nehéz időszak volt számunkra, de  a feleségem szeretete, családot összetartó anyai ösztöne átsegített minket. Irénke nélkül nem ment volna, tudom.

-„Messze idegenben fájdalmas a dal / az égig felér, bánatot takar...”- vallja a Kormorán együttes énekével. Hogyan találta meg helyét, hazája helyett lakhelyét Svédországban?

- Hogyan találtam? Erre nem tudok válaszolni, mert még ma is keresem, de nem találom. Ma már tudom, nem is fogom megtalálni soha. Gondolom, még nagyon sokan vannak ezzel így, akiknek élete hasonlóan alakult az enyémhez, a miénkhez. Természetesen vannak, akik jól beilleszkedtek. Sőt, nagyon is itthon vannak. De mentségükre legyen mondva, ők ma annyi évesek, mint én voltam akkor, így már 20-éve élnek itt. Vannak olyanok is, akik már azt mondják pár év után, hogy: „  Már nem tudni magyar.” Ezeket az embereket, ezeket a „magyarokat” nagyon elkerülöm. A fiam tizenhat sem volt mikor eljöttünk. Itt érettségizett, diplomázott és csak svédek között él, de soha nem süllyedne idáig. Bár néha legszívesebben tagadná a magyarságát de, MEGTAGADNI soha nem fogja.

-Beszéljen sorsukról, életük alakulásáról…

-Minden támasz és segítség nélkül, nagyon nehéz. Idegenben, a svéd nyelvtudás nélkül… Magyarosan azt mondanám: Nem mondom, volt gondom. A nagyobb fiam, aki ma 42 éves otthon maradt az első szerelme és házassága miatt. Ez is nyomta a szívünket, nap, mint nap fájdalmasan a gondolatainkban járt. Ez volt az egyik nagy teher. A többi teher: mint említettem a hontalanság érzése, a bizonytalanság, a nyelvtanulás keservei. Mert 44 évesen már semmi nem a régi! A fiam rendkívül gyorsan vette ezt az akadályt. Mi, szülők nagyon sokat szenvedtünk. Majd az alapok megtanulása után a munkahelyi beilleszkedés. A nyelvi nehézségek itt is csak problémát okoztak. Majd a berendezkedés: három műanyag szék és három szivacs, fekvőhely gyanánt. Otthon öt szobás családi házunk volt… Az említett székeken és szivacsokon kívül vettünk egy tévét, ennek a kemény kartondoboza volt eleinte az „asztalunk”. Majd tovább és tovább.A fiam a gimnáziumban rohamléptekkel vette fel a versenyt a svédekkel. Nem volt elég a svéd nyelv tanulása, az angol nyelv hétéves lemaradását is be kellett hoznia.  Ma már e két nyelv mellett beszéli a skandináv nyelveket, a japánt is tanulta egyetemi szinten, a németet is valamennyire. Ö már ebből a szempontból is svéd. Én soha nem leszek az.

-Negyvenhárom éves házasságuk példaértékű. Mi ennek az erős összetartozásnak a titka?

-Nem gondolom, hogy volna titok. Vannak olyanok, akik azt mondják, a házasságuk hosszú és látszólag békés időtartamára: „Maradjon ez az ő titkuk.” Én tudom, nincs ott semmiféle titok. Javarészt a pénz, anyagi jólét dominál, a hatalom imádata, ami hatalmas összetartó erő. Nálunk más a helyzet. Nekünk nincs titkunk. Mi igaz szerelemből kötöttünk házasságot. Nem volt jól betervezett jövő és karrier. Az igaz, őszinte szerelem, ami összeköt minket már 43 éve. Egymást kiegészítve próbáltuk az életünket élni. Így is voltak problémák, mint minden más házasságban, de mi meg tudtunk mindent oldani. Nagyon sajnálom az olyan házasságokat, ahol csak és legfőképpen az anyagiaké a vezető szerep. Egy biztos, ott nincs soha boldogság! Tehát nincs TITOK. Szerelem és szeretet van. Ha ez megmarad nincs baj.

-Gyökerei Kaposvárig nyúlnak vissza…  Meséljen az akkori évekről!

Nem is tudom, mit mondjak. Gyermekkorom nem mondható szépnek, mert szegények voltunk. Természetesen a szegénység még nem jelent boldogtalanságot. A mi családunk nem ezért volt boldogtalan. Egy normális polgári élet tört derékba 1944. decemberében. Szüleink gyásza Sándor bátyám elvesztése után végig elkísérte a családot. Ennek ellenére a magyar dalok szeretetét édesanyámtól tanultam. Nagyon szépen énekelt, szép hangja volt. Sok szép magyar népdalt és magyar nótát tanultam meg tőle. A zene iránti vonzódásom mind a mai napig tart, és úgy érzem életem végéig meg is marad. Édesanyám karádi lány léven, nagyon sok népdalt ismert, hisz Karád ez a somogyi kis község mindig híres volt a népdalról és a néptáncairól. Gárdonyi Géza is tanította a karádi tanítói évei alatt.  Bár, nem sokat mesélt ezekről az időkről, de tudom büszke volt rá nagyon.

-1944. december 2-a,  Kaposvár „felszabadítása” családjuk „Golgotája” lett….

-Miután a szovjet csapatok elfoglalták, a kommunista történelem szerint FELSZABADÍTOTTÁK” Kaposvárt, 1944. december 2-a családom számára végzetes volt. Sándor bátyámat kivégezték. Két kozák lovaskatona előtt hajtották ki a városszéli téglagyárhoz, miután futásra szólították, egy géppisztolysorozattal végeztek vele. Édesapám és édesanyám egy kölcsön talicskán tolta végig a 18-éves bátyám holtestét, vissza a városba. Itt kezdődött a családunk „GOLGOTÁJA”. Édesapámat nyugdíjazták, édesanyám alkalmi munkából tartotta el a családot. Apám beteg volt, az I. világháborúban szerzett sebesülése és Sándor bátyám elvesztése miatt szívbetegsége rosszabb lett. Nagyon nehéz évek következtek. Nem szeretném azokat a megaláztatásokat mind felsorolni, amit a kommunista rezsim alatt el kellett viselni csupán azért, mert a bátyám fegyverrel védte a városunkat, védte a HAZÁJÁT a „felszabadítok” elöl. Ma már tudunk a rémtetteikről. Ennek ellenére az ország főterén, Budapesten mind a mai napig ott kell, hogy álljon mementóként a „hősi” emlékmű. KIKNEK IS…?  Mert ott nincsenek eltemetve orosz katonák! EZ CSAK EGY MEMENTÓ, amit őriz a rendőrség a nap 24 órájában. Meddig még? Kiknek az emlékére? Azoknak, akik meggyalázták az országot! Csaknem fél évszázadon keresztül megfélemlítették és kirabolták a HAZÁNKAT! Sajnos a mai uralgók meg mind a mai napig FELSZABADÍTÁSRÓL beszélnek. A bűnös „eszme” a mai napig él! Ez a gátlástalan hazug és velejéig erkölcstelen bagázs, a mai országvezetők a gyilkos eszme hordozói. Gyalázatos! Elnézést, hogy elragadtattam magam.

-Sehol annyi virág /és sehol annyi bánat. /Szeresd jobban, Uram,/az én szegény hazámat! I

smét Wass Albert verséből idézek, az emlékoldalról. Hogyan született a gondolat, hogy alkot egy ilyen óriási, gazdag tárházat a magyarság múltjáról, /elhazudott múltjáról is/, jelenéről? Hogyan tudta mindezt összegyűjteni, megalkotni, egy szálra fölfűzni?

-Először csak Trianonnal kapcsolatos történelmi honlapjaim voltak. Kicsit később kezdtem a „nagy” honlap szerkesztésébe. Rengeteg anyagot gyűjtöttem össze Trianon kapcsán, majd dalok és versek gyűjteménye is hatalmasra duzzadt. A versek szeretete még a hajdani ifjúkorból maradt. Sok szavalóversenyt nyertem, igaz csak megyei szinten.  Kezdtem a verseket is gyűjteni, úgy tíz éve. Az írások az IGAZ történelemről is idekerültek. Eredeti hanganyagok és dokumentumok is gyűltek össze. Így kezdődött, és ez lett a vége. Kell hozzá némi megszállottság, nagy akaraterő és kitartás, mert nem egyszerű.

-Elbűvöl ez végtelenül gazdag honlap. Itt minden a helyén van: szó, hang, vers, zene, filmrészlet, kép, illusztrációk, technikai bravúrok, ritka, szép értékek, kincsek, archív felvételek... Minden-minden valamiféle csodálatos hozzáértésről, tudásról, érzelem- gazdagságról üzen. Hogyan tudta ezt megalkotni? Mert ez alkotás!....

Köszönöm az elismerést. Ez mind kikívánkozott belőlem. Azt akartam, hogy a több mint hatvan éve félrevezetett magyarság megtudja az IGAZSÁGOT. Ismerje meg az elfelejtett és tiltott dalokat, zenéket, verseket és fájdalmas igaz történelmi tényeket. Ne kelljen szégyellni  a MAGYARSÁGOT, az igaz magyar ember MAGYARSÁGÁT, és legyen büszke arra, hogy magyarnak született a jelenlegi országhatáraikon belül és túl. Ennek elkészítéséhez sok-sok türelem, szorgalom HAZA,- és igaz ISTENSZERETET szükséges. Sajnos, sokan lopják a honlapjaimat és ezért én sértődötten letiltottam egy időre. Majd beláttam, ez nem megoldás. Egy kedves levélben azt írta valaki, legyek rá büszke, hogy lopják, mert azt jelenti, nagyon jók! Persze én azt szeretném, ha az oldalaim, az Ön szavaival élve az „alkotás”abban a formában maradna meg, ahogy azt én megírtam.

-Munkálkodása  a közismert„Mihi”-filmekkel kezdődött. Hogyan? Hol tanulta meg ezeket a „titkokat”?

Mindent magamtól. Tetszett a FLASH technika, amivel meglehet eleveníteni a hangok és képek összhangját. Kell hozzá kreativitás, roppant nagy türelem és sok átélés. Ennyi az egész.

-„AZ ISTEN SEGÍTSEN ÉS VÉDJEN MEG MINDEN IGAZ MAGYAR EMBERT BÁRHOL IS ÉLJEN A FÖLDÖN!”-

kéri mindig egy-egy fejezet, egy-egy rész megtekintése után.. Milyen segítséget remél sokszínű, gazdag honlapja megalkotása által?

-Bízom Isten segítő erejében, mert e nélkül nem is szabad ekkora munkába kezdeni. Bízom az emberek, az igaz magyar emberek józanságában és hitében, és abban, hogy honlapjaim nem voltak hiábavalók. Bízom abban, hogy Isten segítségével a magyar embereknek adhattam valamit.

-„És lészen csillagfordulás megint..”

- reménykedik ott, messze idegenben Wass Albert gondolataival. Ön szerint változhat-e a magyarság jövője? Hogyan, mi által?

Ez természetes, hisz a magyarság történelme annyi vihart élt már át. Ha nem is győztesen, de mindig sikerült a gonoszt legyőznie. Ma sem lesz ez másképp. Bízom abban, hogy a magyarság végre felébred és látni, tudni fogja mi számára a jó, mi az, ami igaztalan, hazug és gonosz. Igen, a magyarság jövője változni fog és csak jó irányba! Nagy segítség volna a mai fiatalok, főként a pedagógusok munkája. Ha már a tankönyvekből kimaradt, itt vannak az én oldalaim. Ebből lehet tanulni igaz történelmet, elfelejtett, kitagadott és letagadott költőket, nevezetes híres írókat. Így változhat a magyarság jövője. Mi által? A HIT ÁLTAL.

-Levelek ezreit kapta, kapja… Vendégkönyvét olvasgatva szívet-lelket melengető sorokkal találkozom. És tudom, hogy nem hiúságból, nem népszerűség utáni vágyból tette, amit tett…

-Soha nem hajtott a népszerűség és a hiúság! Ugyan már, egy 64 éves ember mire legyen hiú? Csak az adni akarás hajt nap, mint nap, a hajnali óráktól késő estig, mert ez a munka napi 12-14 órát vesz  igénybe.

-A rengeteg elismerés, köszönet mellett előfordult, hogy vádló levelet is kapott. Vádolták hazaszeretet helyett irredentizmussal…..

Általában nem jellemző. Néha ugyan kapok ilyen levelet, de nagyon ritkán. Érdekes módon ilyen levél, nagyon rossz magyarsággal Szlovákiából jött, éltetve TRIANONT. Ez természetes, hisz kaptak ajándékba egy országot, mit a magyarság védett meg vitézül ezer éven át. Elrabolták hamis állításokkal a színmagyar városokat és falvakat. A főváros, Pozsony, a trianoni döntés előtt javarészt német és magyar lakosú volt, csak kevés szlovák élt itt. Még Kassát említeném meg, ahol ebben az időben 87%-os volt a magyarság aránya. A színmagyar falvakról és Csallóközről nem is szólva. Természetes, hogy megrezzenek az igazságok hallatán. No, és a címerüket is a magyar címerből lopták: a hármas halmot és a kettős keresztet. Ugyanez vonatkozik a többi szomszéd országra is.  A rablóknak soha nem tetsző a kiraboltak igazsága. Azt sem bánom, ha ők irredentának vagy nacionalistának mondanak. Még az egészséges nacionalizmust is vállalom, ha a HAZASZERETET az!

-„Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem
dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy
szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt,
minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét,
a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt,
más kincset el akarnék venni, vagy meggyengíteni!”

- vallja Babits Mihállyal együtt…

-Ennél szebben senki nem tudná megfogalmazni, mit érzek és gondolok a magyarságomról.Soha semmilyen körülmények között nem tagadom. Elismerem minden nép kultúráját.Ugyanis ha nem így gondolkodnék, nem szabadna felhánytorgatni a felvidéki, erdélyi és délvidéki magyarellenes atrocitásokat. Nem gyűlölöm a szomszéd ország népeit, bár tudom, és bizonyítom, hogy mennyire megalázták és kirabolták a magyarságot. Hazug és galád politikájukat megvetem. De senkit nem gyűlölök azért mert tót, rác, oláh vagy zsidó. Az emberi magatartásból ítélem meg az embereket. De csak az egyént, és nem egy népcsoportot!

-Ébredj magyar! /Termőfölded másoknak terem! /Gonosz irányba sodor /ez a megveszekedett új történelem! –

halljuk Wass Albert versét. Az én szívemhez legközelebb a : Mert a haza nem eladó című megrendítő összeállítás áll, melynek bevezetőjét fájdalmasan szépen énekli a Kormorán együttes.  Önnek van-e kedvence, „féltett gyermeke” ezek között?

-Nem tudom. Erre nem gondoltam soha. De ha mégis választanom kellene, talán a bevezetõ vers zenés feldolgozása:„Dsida Jenõ:  Psalmus Hungaricus” –a.

-Nemrég készült el a Wass Albert emlékoldallal, majd a Márai Sándoréval. Mik következnek ezek után?

Már alakul az újabb zenés-verses oldal, amely hasonló az előzőkhöz. De a cím…,  az mindig a végén lesz csak feltéve. Egyik levelében azt írta nekem:  „Valami hajt. Annyi mindent szeretnék még elmondani, de attól félek, NEM MARAD IDŐ! „  Mi, itt Magyarországon nagyon sokan kérjük Isten áldását munkájára, kérünk az Ön számára erőt, hitet, egészséget, hogy ezt a „küldetést” megvalósíthassa!Köszönöm. Ez az, ami kell nekem, hogy tovább tudjam folytatni. Ez az, ami erőt ad: az olvasóim és barátaim HITE, és ami a legfontosabb az Isten segítsége a munkámban.

-Milyen érzés hazalátogatni, megpillantani a szülőföldet? "Megismerik-e a fák?"

- Minden esztendőben hazamegyek. Az első években furcsa leírhatatlan érzés kerített a hatalmában, némi félelemmel és kétségekkel teli szorongató, de jó érzés. Majd’ mindig Sopronnál lépem át a magyar határt.. Mindig éjszaka érünk ide, már eléggé fáradtan a csaknem kétezer kilométert mögöttünk hagyva. No, meg a két hajóút. Egy rövid Svédországból Dániába, és egy hosszabb Dániából Németországba. Ezt követi a véget nem érő német autópályán ezer kilométer az osztrák határig. Ezután Ausztrián keresztül egészen az osztrák magyar határig De a határon az őrök magyar nyelvű köszöntése mindig jóleső érzéssel töltött el: - Jó estét kívánok! Ez nem hangzik ilyen kedvesen egy nyelven sem számunkra. Aztán végig le a Balatonig. Lellén már szinte otthon vagyok. Néhány új benzinkút és szép ház kivételével minden olyan, mint régen. Lellétől Kaposvárig az út nagyon ismerős és kedves nekünk. A falvakat tudom sorban egymás után, még akkor is, ha nem nézem a helységnév táblákat. OTTHON VAGYOK! Majd a szülővárosom, Kaposvár…  A Fő utca, a Kossuth tér, a NAGYTEMPLOM…  Ide mindig betérek, már az első napokban. Itt kereszteltek…  Itt voltam első áldozó és itt bérmálkoztam, 1965 augusztusában itt kötöttem házasságot Irénkével, itt kereszteltük mindkét fiamat… Majd a temető. Itt nyugszanak szüleim nagyszüleim, testvéreim és rokonaim.Egyszóval minden emlék odaköt: HAZAKÖT. Az unokám Adrián és Laci fiam. László bátyám és családja és a barátok, akik nagyon fontosak számomra. Nagyon jó érzés otthon lenni. Míg otthon éltem talán nem is tűnt fel nekünk, hogy mi magyarok egész mások vagyunk, mint más népek. Ingerlékenyek és káromkodósak. Túl stresszesek és agresszívek, főleg a közlekedésben. Az emberek egymás közti viszonya sem a 20 év előtti már. De otthon vagyok, és jobban vagyok ott, abban a káoszban. A gazdagok kihívón, tüntetően gazdagok. A szegények szerényebben és sajnálni valóan egyre szegényebbek. Ez nagyon szomorú. Húsz év sem kellett ahhoz, hogy egyes emberek mérhetetlen gazdagságra tegyenek szert! Persze vannak nem kihívón gazdagok is rengetegen. Értem én, hogy ők nagyon sokat dolgoztak és abból ered… De az egyszerű ember az mind lusta és tehetetlen? Mert a többség szegény maradt. Ők az élhetetlenek, vagy talán ők a becsületesebbek? Döntse el mindenki maga!

-Milyen nyelven álmodik Ön?

Egyértelmű: MAGYARUL. Néha ébren is álmodom egy szebb és boldogabb igazabb HAZÁRÓL.

-"És lészen egyszer fényes jel az égen!/ És ítélet tétetik, igazán!/ Megrendülnek az egek eresztéki...!/ És akkor majd hazamegyünk, apám!" -szól Wass Albert Levél című versének részlete az emlékoldalon. Szeretne-e, akar-e egyszer végleg hazatérni?

-Semmit nem szeretnék ennél jobban, mint végleg HAZAMENNI! De hova mennék HAZA? Oda menjek haza, ahol saját hazájában sem lehet igazán otthon a magyar ember?Oda menjek haza, ahol őseink emlékét gyalázzák? A magyarság hőseinek és büszkeségeinek szobrait lopják, és gyalázzák meg festékkel, ürülékkel?! Oda menjek HAZA, ahol már igazából nincs is haza, mert lassan a mai uralgók eladják, kiárusítják?! Ahol már megvetendő a magyarság hitvallása?! Ahol nacionalista az, aki azt bátorkodik mondani: MAGYAR VAGYOK?! Ahol rendőröket és zsoldosokat uszítanak az igazságot követelő tömegekre?! Ahol nincs IGAZSÁG, csak pénz van, hatalomvágy van, és erkölcstelen gátlástalanság a politikában?!  Battyányi, Kossuth, Széchenyi székét gyalázzák azok az elvetemült hazug és jellemtelen új uralgók, akik ma az ő helyeiken ülnek. Egy arcátlan csoport, aki csalással és puccsal került hatalomra és Szent István országát akarja ma ateista, új kommunista eszméinek megnyerni! Mert ezek az elvtársak semmivel sem jobbak a régieknél. Csalnak, hazudnak, becsapják a megtévesztett magyarságot. Nem értem, hogy lehetnek még ma is hívei ennek az alávalóságnak. Hisznek nekik és istenítik őket. Rájöttem, csakis a pénz, újra és újra pénz az úr. Rongyos tizenkilencezer forintokért, élelemcsomagokért vásárolják meg a szegény embereket, - mert számukra ez a pénz és az adott élelem nagyon is fontos -, hogy utána az arcukba nevetve vegyék vissza tőlük a többszörösét.Igazságról és igazságosságról papolnak. Jellemtelenül ígérnek, majd éppen az ellenkezőjét teszik. Kicsit elkalandoztam a hazatéréstől. Csak egy dolgot még: Az Orbán kormány idején Magyarország a vezetője volt a régi szocialista tömbnek, gazdaságilag mindenki hazánkra tekintett irigykedve. Ma Magyarország a sereghajtó. Ezek a jellemhiányos dúvadak mindent tönkretesznek! A pazarlásaikat és önös meggazdagodásukat is az egyszerű néppel fizettetik meg. Reformokról beszélnek, közben számukra a magyarság sorsa semmit nem jelent. Megtagadták már rég a magyarságukat, ha egyáltalán volt nekik valaha ilyen. Mert Károlyi Mihály, Kun Béla, Rákosi Mátyás, Kádár János óta számukra a HAZA semmit nem jelentett soha. Csak a meggazdagodásuk, az önös érdekeik mindenek előtt. Csak ez a fontos semmi más. Még van egy úgynevezett „sumák” csoport is, ők most élvezik a jelenlegi jellemtelen kormány adta előnyöket, és ezt ki is használják ahogy csak lehet. Odaférkőznek  a „húsosfazék” közelébe és bele is merítenek jócskán. De a naftalinban ott van a szekrényük rejtekén a  bocskai  az attila és  a pitykés mellény, ha majd jön az új változás, ismét ők énekeljék a leghangosabban a BOLDOGASSZONY ANYÁNK-at az újra hatalomra kerültek előtt, mély alázattal meghajolva! Undorító ugye?HÁT IDE MENJEK HAZA AHOL TILOS MA IGAZ MAGYARNAK LENNI??

Itt sem szeretek lenni, de HAZA sem tudok menni. Ez ám az igazi HONTALANSÁG!

Lejegyezte: Dálnoky Erzsébet, 2008. év tavaszán...

http://www.youtube.com/watch?v=k94zKEnLTJs