1 - főnix madár
2 - Szent Grál
3 - Nagy Sándor

Főnix madár.jpg

Szent Grál.gif

Nagy Sándor.jpg

Válasz

A SZENT GRÁL

Lucifer, a lázadó angyal kiszakított egy darabot egy csillagból, hogy feldíszítse koronáját. Amikor Isten letaszította az égből Lucifert, ez a csillagdarabka kitört. Lucifer megbízta követőire, meghagyva, hogy abból egy serleget faragjanak ki. Jézus ebből a kehelyből ivott az utolsó vacsorán, és keresztre feszítése után Arimathiai József ebbe fogta fel a sebeiből kifolyó vért. Később Arimathiai Józsefet megvádolták Jézus holttestének eltulajdonításával, börtönbe zárták, étlen-szomjan tartották, de ő mégis életben maradt, mert táplálékát a Szent Grál biztosította, amelynek őrzője volt. Később Arimathiai József megszabadult, és az utolsó vacsora kelyhét Jeruzsálemből az angliai Glastonburybe vitte.

Ha Lucifer megérti áldozathozatalának teljes jelentőségét és betölti küldetését, megszabadulva és fényesebben mint valaha, újra a Vénusz bolygó Istenévé válik, melyet eredetileg neki szántak, és amely után szüntelenül emésztő vágyat érez. Ekkor a Krisztus teljesen egyesülni fog a földdel és az emberiséggel. A fekete keresztből, a bűn, a vezeklés és a halál jeléből újra fehér kereszt lesz, „a Fény keresztje”, a feltámadás ragyogó jele, melyből az örök szeretet rózsái hullnak, az angyalok ajkaihoz hasonlatos élő és illatos rózsák!

A Szent Grál történetéből főleg a bogumilok, a katarok és a rózsakeresztesek építettek nagyhatású misztériumot. Később sokan és sokféleképpen dolgozták fel a középkori legendát.

Az egyik legnépszerűbb feldolgozás a Parsifal-legenda. E szerint a Grált az Üdvösség Hegyén épült vártemplomban őrzik a Grál-lovagok, papkirályuk vezetése alatt. A király azonban sebesült, súlyos beteg, sem meggyógyulni, sem meghalni nem tud. Birodalmából pusztaság lett, átokfölde, ahol a folyók kiapadnak, az aszályban minden elszikkad. A kastélyba érkezik a naív, bárdolatlan ifjú Parsifal. Arra tanították, hogy nem illik kérdezősködni, és így, noha vacsora közben többször megjelenik egy gyönyörű lány, kezében drágakövekkel kirakott kehellyel – ami maga a Grál, melyből ragyogó fény árad – Parsifal hallgat. Nem kérdezi meg, hogy kit vagy mit szolgál a Grál és hogy milyen betegségben szenved a király. Elhagyja a kastélyt. Megtudja, hogy ha feltette volna a helyes kérdéseket, meggyógyult volna a sebzett király, és ebből sok jó származott volna. Bűnbánóan világgá megy, öt évig bolyong, sok hőstettet hajt végre, de a Grál kastélyba nem talál vissza és a lelkét is majdnem elveszti. Egy szent életű remete felszólítja, hogy szolgálja embertársait, mire a hős elkerül Arthur király udvarába, és csatlakozik a Kerek Asztal lovagjaihoz. Újabb bolyongás után két társával eljut a sebesült király és a Grál otthonába, fölteszi a helyes kérdéseket, a király sebe összeforr, majd békésen meghal. Kiaszott, puszta birodalmában újra víz árad a folyókba, termékeny lesz a föld, a Grált pedig egy mennyei kéz felviszi az égbe.

A Parsifal-legenda Wagner híres operájának az alapja.

Válasz

A GORDIUSZI CSOMÓ

Valamikor régen a phrügiaiaknak nem volt királyuk, ezért Phrügia ősi fővárosának, Telmisszosznak a jósa úgy döntött, hogy az első olyan ember legyen a király, aki egy ökrösszekérrel érkezik a városba. Egy Gordiasz nevű parasztembert ért ez a szerencse, akinek sorsát korábban egy Zeusztól kapott isteni jel, egy a szekerére szálló sas is megjövendölte.

Amint belépett a városba, a papok megválasztották királynak. Hálája jeléül Gordiasz fia, Midasz, a szekeret Szabaziosz phrügiai istennek ajánlotta fel (akit a görögök Zeusszal azonosítottak), a szekér jármát pedig egy tekervényes, somfaháncsból font csomóval illesztette a rúdhoz úgy, hogy a kötél végeit a csomó belsejébe rejtette. Amikor Nagy Sándor i. e. 334-ben hódító hadjáratában megérkezett Gordionba, Phrügia már csupán a Perzsa Birodalom egyik szatrapiája volt, azonban a szekér még mindig a királyi palotában állt.

A legenda szerint, aki ki tudja bontani a csomót, az lesz Ázsia ura. Lehetséges azonban, hogy ezt Nagy Sándor támogatói találták ki, hogy a makedón királynak kedvezzenek. Ebben az időben "Ázsia" alatt azonban csupán Kis-Ázsiát értették, tehát még Nagy Sándor sem sejthette, hogy egészen a Hindukusig terjedő birodalom ura lesz. A leginkább elterjedt verzió szerint, miután Sándor egy ideig tanácstalanul nézte a csomót, végül egyszerűen elvágta azt. Arisztobulosz szerint azonban egyszerűen kihúzta a hesztórnak (ereszték) nevezett szeget, amely a jármot és a rudat összetartotta, így vágás nélkül szét tudta bontani a csomót. Ezt a verziót mondja el Plutarkhosz és Arrianosz is. A még aznap éjjeli mennydörgést és villámlást a próféták Zeusz elégedettségének jeleként értelmezték.

Nagy Sándor végül az Indus és Óxosz folyókig meghódította Ázsiát, ezzel beteljesítve a jóslatot.

Válasz

FŐNIX
Valaha réges-régen, még az ősidők előtt élt egy misztikus madár, a Főnix. Nemcsak csodálatosan szép volt, hanem hatalmas bölcsességgel is rendelkezett. Hosszú élete volt, olyan hosszú, hogy a körülötte élő halandók örökéletűnek gondolták.

De nem volt az! A hosszú évek felette sem múltak el nyomtalanul, a kor bizony meglátszott rajta. Gyönyörű tollazata megfakult, hangja rikácsolóbb lett és nehézkesen repült, sőt ha tehette akkor inkább nem is repült, hanem a fészkén gubbasztott.

Egy alkalommal amikor már a 100. évét élte, látványosan fellobbantak a lángok körülötte és az utolsó porcikájáig elhamvadt a fészkével együtt. Mikor a hatalmas lángok elcsitultak, akik addig meredten álltak addig, nagy meglepetéssel vették észre, hogy a Főnix fészke éppen, és sértetlenül ott van ahol eddig, és látták, hogy a fészek közepében lévő hamuból egy ifjú és csodálatos főnixmadár áll fel. Így jutott mindenki tudomására, hogy a Főnix, bár nem hallhatatlan, hiszen 100 évig él csak, ám hamvaiból újjászületik és még hatalmasabb és szebb és erősebb lesz.

A tűzben az eddig megszerzett tudása nem veszett el, sőt most már az újabb és újabb 100 év tudása tevődik hozzá. Akik eddig csodálták, most elkezdtek félni tőle, és azon tanakodtak, hogyan tudnának megszabadulni tőle. A Főnix végtelen bölcsességében erről tudomást szerzett, és elhatározta, hogy eltűnik az ellenséges tekintetek elől. Meglebbentette csodálatos szárnyát, felemelkedett a levegőbe és ráfeküdt egy langyos szellő hátára.

Még egy utolsó búcsú dalt énekelt és egyszer és mindenkorra eltűnt a világ szeme elől.
Mára már csak a legendája maradt fenn.

Válasz